"Ha egy okos gyerek elbánik két hülye felnőttel, akkor meddig bírja a kormány a tüntető diákok ellenében?"
2012. december 27., csütörtök
Egy kérdés...
...ami az ünnep alatt fogalmazódott meg bennem.
"Ha egy okos gyerek elbánik két hülye felnőttel, akkor meddig bírja a kormány a tüntető diákok ellenében?"
A megfejtéseket emailben várom a rorschachsword (at) gmail.com-ra.
"Ha egy okos gyerek elbánik két hülye felnőttel, akkor meddig bírja a kormány a tüntető diákok ellenében?"
2012. december 25., kedd
Pihi
Boldog karácsonyt, kellemes újévet és alapos önvizsgálatot kívánok!
És most indíts vissza pihenni, uborkaszezon van amúgy is.
És most indíts vissza pihenni, uborkaszezon van amúgy is.
2012. december 21., péntek
Meddig?
Úgy néz ki, a szeretett vezér végleg elvesztette kapcsolatát a realitással. Hiába mantrázza G. Fodor, hogy a politika alternatív valóságértelmezések harca, ez nem működik.
A szokásos péntek reggeli rádióinterjúban újfent kinyilatkoztatásokra került sor, melyek egy olyan világképet vázoltak, amik köszönő viszonyban sincsenek a valóság azon rendszerével, melyben azok élnek, akik nem kötődnek köldökzsinórral Orbánhoz és a NER-hez. Ebben a világban a kormány a "felsőoktatás átalakítása kapcsán" nyílt lapokkal játszott és világos volt a koncepciója, nem akarta eladósítani a diákokat a diákhitel felvételével, mert azt majd a későbbi munkáltató fizette volna, és a nyilvánosság bevonása volt a hiba, nem más.
Hát nem tudom. A nyílt lapok talán igazak, de akkor csak az derült ki, hogy koncepció nincs, csak egyre kétségbeesettebb ötletelés a diákság leszerelésének érdekében. De az indulási helyzetben csak senki által nem ismert hatástanulmányok és törvényjavaslatok léteztek, magyarán az érintettek nem tudtak semmiről, tehát ha a nyilvánosság ilyen szintű bevonása is hiba volt, akkor készülhetünk a ParlamentTV lekapcsolására és a visszamenőleges hatályú rendeleti kormányzásra. Nehogy már tudjuk, mire készüljünk.
Nem tudom, melyik dimenzió az, ahol a HITELFELVÉTEL nem számít eladósodásnak (a DiákHitel is hitel, benne van a nevében!) de szeretnék onnan egy nagyobb összeget hitelezni. Mert hiszen ha nem is hitelezés, akkor nem is adósodtam el, csak más pénzéből élek - ami gyakorlatilag ugyanaz, de legalább nem kell kimondani azt a csúnya szót, hogy 'hitel'. Olyat meg még nem láttam, hogy a munkáltató fizetné majd ki az alkalmazottja hitelét. Ilyen nincs a világon! Legjobb esetben levonja a fizetéséből, de ha kötelezően törleszteni kell az alkalmazott után, akkor fel sem veszi. És ugye a diák akkor kezdi el visszafizetni a hitelét, amikor elkezdene a saját lábára állni. De a kezdő fizetés és a hiteltörlesztés valamint a megélhetés (albérlet + kaja) kombinációja mindezt lehetetlenné fogja tenni. A gyengébbek kedvéért: marad otthon a szülőkkel!
Orbán meg, aki háromszor törölte el a tandíjat... Nevetséges! Népszavaztatott ellene és nyomatta az agitpropot, aztán suttyomban bevezette annak a többszörösét, ami ellen kiállt! Az meg, hogy a diákokat meg kell védeniük a céljaikat, hogy ne repüljön rá az ellenzék, már tegnapi hír. Hogy hajtották el a különböző Jobbikos, DK-s, MSZP-s arcokat a tüntetésekről? Vagy arról nem tud senki, mert a közmédia nem mert kimenni a rádió előtti balhé után a diákok közé?
Te nagyeszű elszabadult hajóágyú!
A mai nyilatkozatoddal csak olajat öntöttél a tűzre - megint!
Átneveztethetsz mindent, áttologathatod a hatásköröket és a feladatokat, a diák nem hülye, nem csak egy hírforrásból informálódik - de erről már írtam. Az, hogy te nem szereted a zinternetet, nem jelenti, hogy mások nem tudják használni.
Arra meg rájöhettél volna az elmúlt napok tapasztalatai alapján, hogy az ember gyerekének a jövőjéhez hozzákontárkodni rohadtul nem menő. Figyelj majd, hogyan égetik a röghözkötési szerződéseket ma délután a Moszkván és miket skandálnak az utána következő vonuláson! És képzeld a gyerekek mögé a szüleiket! És mindenkit, akinek eddig nekimentél, mert előbb-utóbb ők is meg fognak jelenni - nekik sem lesz már veszítenivalójuk, mert a gyerekeik jövőjét ők sem adják!
Gerinced már régóta nincs, hiteledet is elvesztetted, szavaidnak nincs már súlya - meddig bírod még?
A szokásos péntek reggeli rádióinterjúban újfent kinyilatkoztatásokra került sor, melyek egy olyan világképet vázoltak, amik köszönő viszonyban sincsenek a valóság azon rendszerével, melyben azok élnek, akik nem kötődnek köldökzsinórral Orbánhoz és a NER-hez. Ebben a világban a kormány a "felsőoktatás átalakítása kapcsán" nyílt lapokkal játszott és világos volt a koncepciója, nem akarta eladósítani a diákokat a diákhitel felvételével, mert azt majd a későbbi munkáltató fizette volna, és a nyilvánosság bevonása volt a hiba, nem más.
Hát nem tudom. A nyílt lapok talán igazak, de akkor csak az derült ki, hogy koncepció nincs, csak egyre kétségbeesettebb ötletelés a diákság leszerelésének érdekében. De az indulási helyzetben csak senki által nem ismert hatástanulmányok és törvényjavaslatok léteztek, magyarán az érintettek nem tudtak semmiről, tehát ha a nyilvánosság ilyen szintű bevonása is hiba volt, akkor készülhetünk a ParlamentTV lekapcsolására és a visszamenőleges hatályú rendeleti kormányzásra. Nehogy már tudjuk, mire készüljünk.
Nem tudom, melyik dimenzió az, ahol a HITELFELVÉTEL nem számít eladósodásnak (a DiákHitel is hitel, benne van a nevében!) de szeretnék onnan egy nagyobb összeget hitelezni. Mert hiszen ha nem is hitelezés, akkor nem is adósodtam el, csak más pénzéből élek - ami gyakorlatilag ugyanaz, de legalább nem kell kimondani azt a csúnya szót, hogy 'hitel'. Olyat meg még nem láttam, hogy a munkáltató fizetné majd ki az alkalmazottja hitelét. Ilyen nincs a világon! Legjobb esetben levonja a fizetéséből, de ha kötelezően törleszteni kell az alkalmazott után, akkor fel sem veszi. És ugye a diák akkor kezdi el visszafizetni a hitelét, amikor elkezdene a saját lábára állni. De a kezdő fizetés és a hiteltörlesztés valamint a megélhetés (albérlet + kaja) kombinációja mindezt lehetetlenné fogja tenni. A gyengébbek kedvéért: marad otthon a szülőkkel!
Orbán meg, aki háromszor törölte el a tandíjat... Nevetséges! Népszavaztatott ellene és nyomatta az agitpropot, aztán suttyomban bevezette annak a többszörösét, ami ellen kiállt! Az meg, hogy a diákokat meg kell védeniük a céljaikat, hogy ne repüljön rá az ellenzék, már tegnapi hír. Hogy hajtották el a különböző Jobbikos, DK-s, MSZP-s arcokat a tüntetésekről? Vagy arról nem tud senki, mert a közmédia nem mert kimenni a rádió előtti balhé után a diákok közé?
Te nagyeszű elszabadult hajóágyú!
A mai nyilatkozatoddal csak olajat öntöttél a tűzre - megint!
Átneveztethetsz mindent, áttologathatod a hatásköröket és a feladatokat, a diák nem hülye, nem csak egy hírforrásból informálódik - de erről már írtam. Az, hogy te nem szereted a zinternetet, nem jelenti, hogy mások nem tudják használni.
Arra meg rájöhettél volna az elmúlt napok tapasztalatai alapján, hogy az ember gyerekének a jövőjéhez hozzákontárkodni rohadtul nem menő. Figyelj majd, hogyan égetik a röghözkötési szerződéseket ma délután a Moszkván és miket skandálnak az utána következő vonuláson! És képzeld a gyerekek mögé a szüleiket! És mindenkit, akinek eddig nekimentél, mert előbb-utóbb ők is meg fognak jelenni - nekik sem lesz már veszítenivalójuk, mert a gyerekeik jövőjét ők sem adják!
Gerinced már régóta nincs, hiteledet is elvesztetted, szavaidnak nincs már súlya - meddig bírod még?
2012. december 20., csütörtök
Maszatolva
Azt hiszem, az elmúlt napok eseményeiért köszönettel tartozunk Orbán Viktornak (és a nemzeti együttborulás rendszerének). Ezekben a napokban (mindkettőnek) sikerült bebizonyítania, hogy nem csak alkalmatlan a feladatára, de ostoba is mellé. Alkalmatlan, de ezt már bizonyította az elmúlt napokban a különböző rémesebbnél rémesebb ötletek végmegoldásként történő elővezetésével majd visszavonásával majd valami még rosszabbal való előállással és az összes előzmény teljes tagadásával. Ostoba, mert teljesen hülyének nézi a diákokat: középiskolásokat és hallgatókat egyaránt.
De van egy rossz hírem. Ez a generáció nem a falvédőről jött. A sehova sem mutató bullshitelés nem vezet eredményre. Olvasnak a sorok között. Nem kizárólag egy hírforrásból tájékozódnak. Nem hisznek egy olyan kormánynak, amelyik a saját aláírt megállapodásait is képes letagadni, meghazudtolni. És nincs mit veszíteniük.
Ezzel párhuzamosan pedig megindult egy szemléleti változás. A fiatalok helyet kérnek a hatalmasok asztalánál. Nem hajlandóak belemenni, hogy a sorsukról a fejük fölött döntsenek. Ha süketelnek az asztal túloldalán, minden további nélkül felállnak és elmennek, mert nincs értelme lózungokat hallgatni. És ez egy üzenet az Orbán után jövőknek is: túl kell lépni azon a szemléleten, hogy majd a "pártból" jól megmondják, mi az üdvös, de mielőtt törvény lenne belőle, még cirkuláltatjuk egy kicsit a baráti szervezetek között. Igenis el kell kezdeni bevonni az érintetteket a döntésekbe. (Elvégre erről szól az EU is: döntések a lehető legalacsonyabb szinten.) Ha Orbánt meg tudják enni a diákok, akkor Bajnai (vagy ne adj isten Mesterházy) nem lesz akadály.
Ami pedig a legrosszabb hír: a diákok nem fogják feladni. Fenyegetheti őket Bayer Zsolt egy újabb békemenettel; kiteregethetik, hogy melyik diákvezető mennyi ideje tanul ("az állam pénzén"); és emelhetnek ki a rendőrök megafonos tüntető diákokat (köztük egy 17 évest); az egésznek csak abban a (hideg)háborús logikában van értelme, ahogy a kormány és lelkes lakájai látják a világot - egyébként meg minden csak olaj a tűzre!
Ahogy most kinéz, a szómágia folytatódik, mindent átneveznek és hatásköröket áthelyeznek, de érdemi változás nem lesz ahhoz képest, ami kiverte a biztosítékot. Ergo a diákság az utcákon fogja tölteni a szabadidejét. És a tüntetéseknek már most kormányellenes, de erőszakmentes a hangulata. Ha a diákok mögé be tudnak állni az eddig megalázott társadalmi csoportok/rétegek, akiknek átadhatják a szemléletüket a diákok ("ha rólunk, akkor velünk") akkor igazi változásokról kezdhetünk el beszélni.
A karácsonyi vacsora témája már megvan. A jövő igazán most kenődött el!
De van egy rossz hírem. Ez a generáció nem a falvédőről jött. A sehova sem mutató bullshitelés nem vezet eredményre. Olvasnak a sorok között. Nem kizárólag egy hírforrásból tájékozódnak. Nem hisznek egy olyan kormánynak, amelyik a saját aláírt megállapodásait is képes letagadni, meghazudtolni. És nincs mit veszíteniük.
Ezzel párhuzamosan pedig megindult egy szemléleti változás. A fiatalok helyet kérnek a hatalmasok asztalánál. Nem hajlandóak belemenni, hogy a sorsukról a fejük fölött döntsenek. Ha süketelnek az asztal túloldalán, minden további nélkül felállnak és elmennek, mert nincs értelme lózungokat hallgatni. És ez egy üzenet az Orbán után jövőknek is: túl kell lépni azon a szemléleten, hogy majd a "pártból" jól megmondják, mi az üdvös, de mielőtt törvény lenne belőle, még cirkuláltatjuk egy kicsit a baráti szervezetek között. Igenis el kell kezdeni bevonni az érintetteket a döntésekbe. (Elvégre erről szól az EU is: döntések a lehető legalacsonyabb szinten.) Ha Orbánt meg tudják enni a diákok, akkor Bajnai (vagy ne adj isten Mesterházy) nem lesz akadály.
Ami pedig a legrosszabb hír: a diákok nem fogják feladni. Fenyegetheti őket Bayer Zsolt egy újabb békemenettel; kiteregethetik, hogy melyik diákvezető mennyi ideje tanul ("az állam pénzén"); és emelhetnek ki a rendőrök megafonos tüntető diákokat (köztük egy 17 évest); az egésznek csak abban a (hideg)háborús logikában van értelme, ahogy a kormány és lelkes lakájai látják a világot - egyébként meg minden csak olaj a tűzre!
Ahogy most kinéz, a szómágia folytatódik, mindent átneveznek és hatásköröket áthelyeznek, de érdemi változás nem lesz ahhoz képest, ami kiverte a biztosítékot. Ergo a diákság az utcákon fogja tölteni a szabadidejét. És a tüntetéseknek már most kormányellenes, de erőszakmentes a hangulata. Ha a diákok mögé be tudnak állni az eddig megalázott társadalmi csoportok/rétegek, akiknek átadhatják a szemléletüket a diákok ("ha rólunk, akkor velünk") akkor igazi változásokról kezdhetünk el beszélni.
A karácsonyi vacsora témája már megvan. A jövő igazán most kenődött el!
2012. december 16., vasárnap
Még mindig bűzlik...
Meghallván a mérhetetlen panaszáradatot, megenyhült és kinyilatkoztatott a felsőoktatás fura ura. No nem Hoffman Rózsa: neki annyi köze van az egészhez mint Dorothynak ahhoz, hogy a háza hol kötött ki. Maga a NagyVezír szólalt meg, miután megivott egy bambit biodíszletnek bérelt, TEK által gondosan előválogatott (nehogy már beférkőzzön oda olyan is, aki nem csak bólogatni tud, de kérdezni is) fiatalok előtt. És megvilágosodva kijelentette: ha nem kell a (rész)hozzájárulás, akkor mindenkit felveszünk, aki le tudja írni a nevét egy papírra! A rendszer meg ott dögöljön meg, ahol van, mert a költségvetésen (ebben az esetben) Kusza Szem nem fog változtatni.
240 pontos bejutási küszöb minden szakra vs 10000 államisra szabott állami szerepvállalás? Az egyetemek meg majd dönthetnek, ha marad annyi autonómiájuk, hogy tandíjaznak vagy tandíjaznak. A végeredmény: mindenki fizetni fog! "Kellett nektek ugrálni, hát nesztek!"
Drága NagyVezír! Nem a tandíj létével/nemlétével van a baj. Az már evidencia, hogy forrásbevonás nélkül a hazai egyetemi szcéna menthetetlenül belesüllyed a középszer posványába és viszi majd magával a diplomák értékét. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, át kell alakítani a rendszert. De nem úgy, hogy Te megálmodod, mi az üdvös, mindenki más meg igazodjon. Ez csak annyit jelent, hogy gőzöd nincs a világról, csak 'brainfart' üzemmódban ötletelsz. És ebból baromira elege van mindenkinek. Mi lenne, ha kivételesen meghallgatnád az érintett feleket: az egyetemeket, a hallgatókat, hogy min változtatnának, ezeknek mi a költségvonzata és mennyit tudnának/hajlandóak áldozni a változásokra. De az sem árt, ha úgy mész egyeztetni, hogy van egyfajta koncepciód, amit a partnerekkel megoszthatsz. Veled azonban pontosan ez a baj: nincs koncepciód, csak ötleteid vannak, amik bizony messze járnak a valóságtól.
De mit is beszélek! Nem te lennél a NagyVezír, ha nem te akarnád kinyomni magadból a paszátszelet. Megint csak az lesz, ami te akarsz, koncepciótlanságoddal tönkrevágsz még egy nagy rendszert és tízezrek jövőét teszed tönkre. De engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed néhány dologra. A hallgató ráér. Letudja a vizsgáit és megy tüntetni. Egy csalódott diákra jut két csalódott, dühös szülő. És végül egy utolsó: mindig a diákság csinálja a forradalmakat. (Talán emlékszel még? Bár akkor a hatalom birtokosai ellen harcoltál, és nem a rendszer ellen.)
"Fucking with the students? Dumb way to die!"
240 pontos bejutási küszöb minden szakra vs 10000 államisra szabott állami szerepvállalás? Az egyetemek meg majd dönthetnek, ha marad annyi autonómiájuk, hogy tandíjaznak vagy tandíjaznak. A végeredmény: mindenki fizetni fog! "Kellett nektek ugrálni, hát nesztek!"
Drága NagyVezír! Nem a tandíj létével/nemlétével van a baj. Az már evidencia, hogy forrásbevonás nélkül a hazai egyetemi szcéna menthetetlenül belesüllyed a középszer posványába és viszi majd magával a diplomák értékét. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, át kell alakítani a rendszert. De nem úgy, hogy Te megálmodod, mi az üdvös, mindenki más meg igazodjon. Ez csak annyit jelent, hogy gőzöd nincs a világról, csak 'brainfart' üzemmódban ötletelsz. És ebból baromira elege van mindenkinek. Mi lenne, ha kivételesen meghallgatnád az érintett feleket: az egyetemeket, a hallgatókat, hogy min változtatnának, ezeknek mi a költségvonzata és mennyit tudnának/hajlandóak áldozni a változásokra. De az sem árt, ha úgy mész egyeztetni, hogy van egyfajta koncepciód, amit a partnerekkel megoszthatsz. Veled azonban pontosan ez a baj: nincs koncepciód, csak ötleteid vannak, amik bizony messze járnak a valóságtól.
De mit is beszélek! Nem te lennél a NagyVezír, ha nem te akarnád kinyomni magadból a paszátszelet. Megint csak az lesz, ami te akarsz, koncepciótlanságoddal tönkrevágsz még egy nagy rendszert és tízezrek jövőét teszed tönkre. De engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed néhány dologra. A hallgató ráér. Letudja a vizsgáit és megy tüntetni. Egy csalódott diákra jut két csalódott, dühös szülő. És végül egy utolsó: mindig a diákság csinálja a forradalmakat. (Talán emlékszel még? Bár akkor a hatalom birtokosai ellen harcoltál, és nem a rendszer ellen.)
"Fucking with the students? Dumb way to die!"
2012. december 15., szombat
Orbán Viktor azt üzente:
Bekaphatja a felsőoktatás.
Hiába mondja Giró-Szász, hogy az állami helyek 10480-re csökkentése (ami a 2012-es évi keretszám harmada) valójában növelés, mivel az állam a Diákhitel2-n és a részfinanszírozáson keresztül sokan (úgy emlékszem, olyan 50000-en) tanulhatnak ingyen, ez nem igaz. Mert a hitel nincs ingyen, előbb-utóbb valakinek vissza kell fizetnie. Mert a Diákhitel2 konstrukciója nem csak a diákot adósítja el egy életre - ha nem az államhoz szerződik, aki nagyvonalúan elengedi majd neki a hitelét a fizetése rovására - hanem a költségvetésre is olyan terhet ró, ami a későbbiekben megroppanthatja, szélsőséges esetben pedig megadhatja a kegyelemdöfést a magyar államháztartásnak.
Hiába ismételgeti a papagájkommandó, hogy azok tiltakoznak, akiket nem érintenek a változások, ez nem igaz. A felsőoktatási keretszámokkal való bárdolatlan, idióta barmolás (nem sokkal a jelentkezési határidő előtt) a jelenlegi középiskolásokat érinti, akik már ott vannak az utcán. Az ő jövőjüket teszi fel Orbán a kaszinóban! Mert ezzel a döntésével évek készülését és fiatalok ezreinek álmait hajítja a szemétre puszta hatalmi szeszélyből.
Hiába hangoztatják, hogy több forrás jut majd a felsőoktatásnak, ez sem igaz. Egy 27 milliárdos mínusz nehezen értelmezhető plusznak. (Ehhez a teljesítményhez minimum Matolcsynak kell lenni.) A minisztériumból szalajtott kancellár intézményének bevezetése pedig az egyetemek autonómiájának súlyos csorbítása - ahogy egy magáncégnél sem az állam mondja meg, hogy mire költhet a cégvezetés, úgy az egyetemek esetében sem teheti ezt meg. Költségvetési forrásokból gazdálkodó szervezetek ellenőrzésére ott van a PSZÁF, annak ez a dolga. De nem egy minisztériumi nímand, akinek annyi köze van az egyetemhez, hogy belepofázik mindenbe.
A felsőoktatás az eszköz arra ma Magyarországon, hogy az ember feljebb jusson, többet érjen el, mint a szülei. A felsőoktatásból kikerülő, képzett emberek kellenek a multiknak, mert a magas hozzáadott értéket kívánó munkákra alkalmasabbak és többet termelnek, mint a gépsor mellett álló biorobotok. De Orbán mégis a biorobotokban látja a jövőt, mert azok nem kérdeznek, nem szavaznak, csak güriznek a megélhetésért. Ez pedig nem fest túl fényes jövőképet.
Az agyelszívás pedig már megindult: a legtehetségesebb végzősök tavaly már be sem adták a jelentkezésüket itthon, mentek egyből külföldre tanulni. Ez a tendencia pedig csak folytatódni fog: amelyik szülő megteheti, külföldre fogja küldeni tanulni a gyerekét azzal az útravalóval, hogy a büdös életben ne jöjjön haza. És senkinek nem lehet egy rossz szava sem. Az itthon maradóknak azonban egyre kevésebb esélyük lesz a kitörésre.
Ezért fontos az egyetemisták megmozdulása és szolidaritása a gimnazistákkal, a gimnazisták tüntetései. Ugyan Orbán nem fog változtatni a kijelölt úton, de a csalódott diákság összefoghatja a rezsimben csalódottakat és elindíthat egy változást a politikai kultúrában. Elérhetik, hogy megszilárduljon egy olyan állampolgári meggyőződés, hogy nem dönthetnek az emberről a feje fölött. Ehhez azonban nem szabad (rész)megállapodásokat kötni és behódolni: rá kell döbbenteni a politika Orbánon túli szereplőit, hogy az állampolgár feje fölött dönteni nem lehet. Ki kell követelni a beleszólás jogát! Minket érint, a mi szavunk is számít!
P.S.1: MacBookkal demonstrálni a tandíj ellen igenis menő. Jelzi, hogy az eszköz tulajdonosa, bár valószínűleg megengedheti magának a tandíj kifizetését, fontosnak tartja, hogy kiálljon a kevésbé szerencsésekért, akiknek a tandíj megléte a felsőoktatásból való kimaradást jelenti!
P.S.2: Pokorni legalább őszinte. Kérdés: "Mi változott a tandíjjal kapcsolatban?" Válasz:"(lemondó sóhaj) A tandíj neve..." (Forrás: Indexvideó)
Hiába mondja Giró-Szász, hogy az állami helyek 10480-re csökkentése (ami a 2012-es évi keretszám harmada) valójában növelés, mivel az állam a Diákhitel2-n és a részfinanszírozáson keresztül sokan (úgy emlékszem, olyan 50000-en) tanulhatnak ingyen, ez nem igaz. Mert a hitel nincs ingyen, előbb-utóbb valakinek vissza kell fizetnie. Mert a Diákhitel2 konstrukciója nem csak a diákot adósítja el egy életre - ha nem az államhoz szerződik, aki nagyvonalúan elengedi majd neki a hitelét a fizetése rovására - hanem a költségvetésre is olyan terhet ró, ami a későbbiekben megroppanthatja, szélsőséges esetben pedig megadhatja a kegyelemdöfést a magyar államháztartásnak.
Hiába ismételgeti a papagájkommandó, hogy azok tiltakoznak, akiket nem érintenek a változások, ez nem igaz. A felsőoktatási keretszámokkal való bárdolatlan, idióta barmolás (nem sokkal a jelentkezési határidő előtt) a jelenlegi középiskolásokat érinti, akik már ott vannak az utcán. Az ő jövőjüket teszi fel Orbán a kaszinóban! Mert ezzel a döntésével évek készülését és fiatalok ezreinek álmait hajítja a szemétre puszta hatalmi szeszélyből.
Hiába hangoztatják, hogy több forrás jut majd a felsőoktatásnak, ez sem igaz. Egy 27 milliárdos mínusz nehezen értelmezhető plusznak. (Ehhez a teljesítményhez minimum Matolcsynak kell lenni.) A minisztériumból szalajtott kancellár intézményének bevezetése pedig az egyetemek autonómiájának súlyos csorbítása - ahogy egy magáncégnél sem az állam mondja meg, hogy mire költhet a cégvezetés, úgy az egyetemek esetében sem teheti ezt meg. Költségvetési forrásokból gazdálkodó szervezetek ellenőrzésére ott van a PSZÁF, annak ez a dolga. De nem egy minisztériumi nímand, akinek annyi köze van az egyetemhez, hogy belepofázik mindenbe.
A felsőoktatás az eszköz arra ma Magyarországon, hogy az ember feljebb jusson, többet érjen el, mint a szülei. A felsőoktatásból kikerülő, képzett emberek kellenek a multiknak, mert a magas hozzáadott értéket kívánó munkákra alkalmasabbak és többet termelnek, mint a gépsor mellett álló biorobotok. De Orbán mégis a biorobotokban látja a jövőt, mert azok nem kérdeznek, nem szavaznak, csak güriznek a megélhetésért. Ez pedig nem fest túl fényes jövőképet.
Az agyelszívás pedig már megindult: a legtehetségesebb végzősök tavaly már be sem adták a jelentkezésüket itthon, mentek egyből külföldre tanulni. Ez a tendencia pedig csak folytatódni fog: amelyik szülő megteheti, külföldre fogja küldeni tanulni a gyerekét azzal az útravalóval, hogy a büdös életben ne jöjjön haza. És senkinek nem lehet egy rossz szava sem. Az itthon maradóknak azonban egyre kevésebb esélyük lesz a kitörésre.
Ezért fontos az egyetemisták megmozdulása és szolidaritása a gimnazistákkal, a gimnazisták tüntetései. Ugyan Orbán nem fog változtatni a kijelölt úton, de a csalódott diákság összefoghatja a rezsimben csalódottakat és elindíthat egy változást a politikai kultúrában. Elérhetik, hogy megszilárduljon egy olyan állampolgári meggyőződés, hogy nem dönthetnek az emberről a feje fölött. Ehhez azonban nem szabad (rész)megállapodásokat kötni és behódolni: rá kell döbbenteni a politika Orbánon túli szereplőit, hogy az állampolgár feje fölött dönteni nem lehet. Ki kell követelni a beleszólás jogát! Minket érint, a mi szavunk is számít!
P.S.1: MacBookkal demonstrálni a tandíj ellen igenis menő. Jelzi, hogy az eszköz tulajdonosa, bár valószínűleg megengedheti magának a tandíj kifizetését, fontosnak tartja, hogy kiálljon a kevésbé szerencsésekért, akiknek a tandíj megléte a felsőoktatásból való kimaradást jelenti!
P.S.2: Pokorni legalább őszinte. Kérdés: "Mi változott a tandíjjal kapcsolatban?" Válasz:"(lemondó sóhaj) A tandíj neve..." (Forrás: Indexvideó)
2012. december 7., péntek
Félrenézni nem lehet!
Érdekes dolog történt a hétvégén a Parlament előtt. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője egy színpadon beszélt Bajnai Gordonnal és Mesterházy Attilával, Gyöngyösi Márton cseppet sem burkolt, kérdésnek álcázott bárdolatlan zsidózasa okán. Nem akarom kisebbíteni Rogán érdemeit, jó beszédet mondott és jelen volt. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a jobbikos megszólalást követő össztársadalmi felháborodás (valami kicsapta a biztosítékot és megugrotta az ingerküszöböt - végre) kényszerhelyzet elé állította a Fidesz. Nem tudtak mismásolni, állást kellett foglalni. Az pedig elszomorító, hogy Orbán hétfőn arról beszélt, a magyarok megvádik a zsidókat. De mégis, kik a zsidók? Akikre rámutatunk, hogy védelemre szorulnak a szélsőjobbtól? Orbán átvette a Jobbik logikáját. És ami a rosszabb, ő maga nem tett vagy mondott semmit, ami arra engedne következtetni, hogy a jövőben feladja a szélsőjobbal való kokettálást. Ez pedig mélységesen elszomorító.
Kikerültek az új, 2013-as keretszámok is. 10480 államis/ösztöndíjas, 30-40 ezer részösztöndíjas a teljes felsőoktatásban, Ba Msc és posztgrad együtt véve?! Margit! Há' nóóómális ez?! Persze, spórolni kell, hogy a választási évben ne legyen itt az EU mindenféle túlzottdeficit-eljárásokkal, de ez azért túlzás! Nem a Fidesz és Orbán volt az, aki kiállt a tandíj bárminemű bevezetése ellen és még népszavazást is csinált a témában 2008-ban? Most meg a terv arról szól, hogy a haverok porontyai bejutnak az egyetemekre függetlenül, hogy mennyit tudnak, mindenki más meg verje adósságba magát egy életre (Diákhitel 2), rokkantsa meg a családi kaaszát, ha tudják finanszírozni a szülei a félévenkénti 150-500 ezres tandíjat, vagy miután kiesett az iskolapadból 16 évesen, menjen robotolni a szalag mellé, mert Kusza Szem azt álmodta meg, hogy mi leszünk majd Kína? Nem csoda, hogy aki teheti, érettségi után egyből külföldön keresi a továbbtanulási lehetőségeket: munka és ösztöndíj mellett a hanyatló nyugaton jobbak a lehetőségek, mint itthon. És ezek az elvándorlók már nem fognak visszajönni.
Talán a társadalmi mobilitás egyik lehetőségének ilyen bárdolatlan felszámolási kísérlete végre mozgásra bírja a HÖOKot és társait, mert ha most nem lépnek, nem lesz kit képviselniük jövőre.
És ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül: Róna Péter és Schiffer András LMP kongresszus óta tartó kanosszajárása a magyar médiában. Először Róna: telesírja a sajtót, hogy nyomás alá helyezték az LMPt bizonyos liberális körök, másrészt hogy Bajnaiékhoz csatlakozni öngyilkosság lenne a párt részéről. (Megjegyzés: aki kurvának megy, ne sírjon, ha kefélik.) 1.: Milyen liberális körök, kedves Péter? Mondjon már neveket, kik tudnák kinyírni a pártocskát? Ja, hogy ezek a liberálisok ugyanazok, akik bejuttatták az LMPt a Parlamentbe? Hát az szar ügy, talán figyelni kéne a szavazókra. Nem véletlenül kezdett a párt népszerűsége barátkozni a bányászbékával a kongresszusi döntés után. 2.: Milyen csatlakozás, az isten szerelmére?! Ahogy látom, a megküldött papír nem szólt egyébről, mint: "ezek a játékszabályok, amik szerint játszani szeretnénk a jövőben, ilyen feltételek mellett hajlandóak vagytok-e tárgyalni a későbbi csatlakozásról; a szabályokat alakíthatjuk, ha nagyon szeretnétek, de konszenzus kell". Ezen mit lehet félreérteni, diktátumnak látni?! Kedves Péter! Nagyszerű közgazdász vagy, de a politikához nem értesz, a szövegértéssel meg úgy látszik, alapvető problémáid vannak. Éppen ezért kérlek, ha legközelebb ki akarsz nyilatkoztatni valami magvasat az elefántcsonttornyod tetejéről, ne vizelj ki a korláton abban a reményben, hogy bele tudod írni a mondandódat a homokba. Inkább írd le egy A4-es papírlapra, aludj rá egyet, és ha másnap is úgy gondolod, hajtogass belőle papírrepülőt és küld ki az ablakon. Sokkal kulturáltabb megoldás, és arcot sem veszítesz menet közben.
Schiffer meg...hol is kezdjem? Önálló zöld pólus nem lesz a büdös életben egy olyan alakulattal az élen, mint az LMP. Mert bebizonyították: nem lehet más a politika. Mert ugyanúgy az egyéni érdekek dominálnak kicsiben, mint nagyban. Mert néhány eredeti ötlettől eltekintve egy töketlen banda, akik benyalták a "konstruktív ellenzékiség" meséjét és átvették a Fidesztől az "elmúltnyócév" szlogenjét és a szocialisták zsigeri gyűlőletét, ahelyett hogy konstruktív kritikát gyakorolnának, és kiemelnék, hogy a negatívumok mellett voltak pozitívumok is, és nem mindenről a szocik tehetnek. Mert az LMP Schiffer-szárnya bebizonyította, nem érti a jelen politikai történéseit, hogy a kérdés most annyi: a demokrácia visszaállítása vs az autokrácia kiépítése. És itt nem lehet mismásolni, huzakodni, választani kell. És a zöld pólus álma jelenleg az autokrácia malmára hajtja a vizet, mert nem ismeri fel az összefogás létszükségét. Innentől kezdve kijelenthető: aki az önálló zöld pólus mellett érvel, az Orbán rendszerét támogatja, amiért cserébe díszellenzéki lehet majd a következő cirkuszban, aki legitimáljaaz egész majomparádét.
Kikerültek az új, 2013-as keretszámok is. 10480 államis/ösztöndíjas, 30-40 ezer részösztöndíjas a teljes felsőoktatásban, Ba Msc és posztgrad együtt véve?! Margit! Há' nóóómális ez?! Persze, spórolni kell, hogy a választási évben ne legyen itt az EU mindenféle túlzottdeficit-eljárásokkal, de ez azért túlzás! Nem a Fidesz és Orbán volt az, aki kiállt a tandíj bárminemű bevezetése ellen és még népszavazást is csinált a témában 2008-ban? Most meg a terv arról szól, hogy a haverok porontyai bejutnak az egyetemekre függetlenül, hogy mennyit tudnak, mindenki más meg verje adósságba magát egy életre (Diákhitel 2), rokkantsa meg a családi kaaszát, ha tudják finanszírozni a szülei a félévenkénti 150-500 ezres tandíjat, vagy miután kiesett az iskolapadból 16 évesen, menjen robotolni a szalag mellé, mert Kusza Szem azt álmodta meg, hogy mi leszünk majd Kína? Nem csoda, hogy aki teheti, érettségi után egyből külföldön keresi a továbbtanulási lehetőségeket: munka és ösztöndíj mellett a hanyatló nyugaton jobbak a lehetőségek, mint itthon. És ezek az elvándorlók már nem fognak visszajönni.
Talán a társadalmi mobilitás egyik lehetőségének ilyen bárdolatlan felszámolási kísérlete végre mozgásra bírja a HÖOKot és társait, mert ha most nem lépnek, nem lesz kit képviselniük jövőre.
És ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül: Róna Péter és Schiffer András LMP kongresszus óta tartó kanosszajárása a magyar médiában. Először Róna: telesírja a sajtót, hogy nyomás alá helyezték az LMPt bizonyos liberális körök, másrészt hogy Bajnaiékhoz csatlakozni öngyilkosság lenne a párt részéről. (Megjegyzés: aki kurvának megy, ne sírjon, ha kefélik.) 1.: Milyen liberális körök, kedves Péter? Mondjon már neveket, kik tudnák kinyírni a pártocskát? Ja, hogy ezek a liberálisok ugyanazok, akik bejuttatták az LMPt a Parlamentbe? Hát az szar ügy, talán figyelni kéne a szavazókra. Nem véletlenül kezdett a párt népszerűsége barátkozni a bányászbékával a kongresszusi döntés után. 2.: Milyen csatlakozás, az isten szerelmére?! Ahogy látom, a megküldött papír nem szólt egyébről, mint: "ezek a játékszabályok, amik szerint játszani szeretnénk a jövőben, ilyen feltételek mellett hajlandóak vagytok-e tárgyalni a későbbi csatlakozásról; a szabályokat alakíthatjuk, ha nagyon szeretnétek, de konszenzus kell". Ezen mit lehet félreérteni, diktátumnak látni?! Kedves Péter! Nagyszerű közgazdász vagy, de a politikához nem értesz, a szövegértéssel meg úgy látszik, alapvető problémáid vannak. Éppen ezért kérlek, ha legközelebb ki akarsz nyilatkoztatni valami magvasat az elefántcsonttornyod tetejéről, ne vizelj ki a korláton abban a reményben, hogy bele tudod írni a mondandódat a homokba. Inkább írd le egy A4-es papírlapra, aludj rá egyet, és ha másnap is úgy gondolod, hajtogass belőle papírrepülőt és küld ki az ablakon. Sokkal kulturáltabb megoldás, és arcot sem veszítesz menet közben.
Schiffer meg...hol is kezdjem? Önálló zöld pólus nem lesz a büdös életben egy olyan alakulattal az élen, mint az LMP. Mert bebizonyították: nem lehet más a politika. Mert ugyanúgy az egyéni érdekek dominálnak kicsiben, mint nagyban. Mert néhány eredeti ötlettől eltekintve egy töketlen banda, akik benyalták a "konstruktív ellenzékiség" meséjét és átvették a Fidesztől az "elmúltnyócév" szlogenjét és a szocialisták zsigeri gyűlőletét, ahelyett hogy konstruktív kritikát gyakorolnának, és kiemelnék, hogy a negatívumok mellett voltak pozitívumok is, és nem mindenről a szocik tehetnek. Mert az LMP Schiffer-szárnya bebizonyította, nem érti a jelen politikai történéseit, hogy a kérdés most annyi: a demokrácia visszaállítása vs az autokrácia kiépítése. És itt nem lehet mismásolni, huzakodni, választani kell. És a zöld pólus álma jelenleg az autokrácia malmára hajtja a vizet, mert nem ismeri fel az összefogás létszükségét. Innentől kezdve kijelenthető: aki az önálló zöld pólus mellett érvel, az Orbán rendszerét támogatja, amiért cserébe díszellenzéki lehet majd a következő cirkuszban, aki legitimáljaaz egész majomparádét.
2012. november 27., kedd
A színjáték vége
Tegnap a Fidesz megszűnt létezni mint konzervatív párt, Orbán pedig végérvényesen elveszítette a gerincét, kifosta, mintha nem is lett volna soha. Mert tegnap elfogadták a regisztrációról szóló törvényt, azért!
A törvény ugyanis kimondja, hogy nem elég, ha választókorú vagy (18+), nem elég, hogy nem állsz gyámság alatt, nem elég, hogy ott laksz, ahol és az állam tudja ezt, (Mire is van a lakcímkártya meg a népességnyilvántartás?!) ha szavazni akarsz kedves választópolgár, ugyan fáradjál már el a választókerületed jegyzőjéhez munkaidőben hogy nyilvántartásba vegyen az a drága jó ember, amúgy sincs elég munkája. Hogy internet? (Tudod, az a csúnya izé, ahol olyan vélemények is megjelenhetnek, amikre előtte senki nem bólintott rá az állampártból.) Azt felejtsd el, az ügyfélkaput is személyesen kell regisztrálni, majd ha munkaidőben bejöttél azt elintézni, utána otthonról bejelentkezhetsz szavazni. És el ne felejtsem, ezt az egész procedúrát meg kell ismételned minden 4 évben (ha maradunk). De ezt csak akkor kell megtenned, ha "belföldi" magyar vagy. Ha "elszakított, tót/román/... elnyomás alatt szenvedő hazánkfia" vagy, elég egy levelet küldened, igaz, csak egy szavazatot kapsz cserébe.
Hol egyenlő és általános így a választójog?! Igen, helyes a sejtés, pontosan ott: SEHOL! Egyrészt különbséget tesz szavazó és szavazó között (ugrott az egyenlőség), másrészt egy korábban szabadon garantált és gyakorolt alapjogot szűkít be, von meg egyes választóktól.
Határon túli magyarnak szavazati jogot adni, miért is? Nem itt él, nem itt fizeti az adóját, nem viseli a szavazata következményét! Arra meg nyitva áll a lehetőség, hogy a kormány felad magának 400ezer határon túli regisztrációs levelet (Van Fidesz-barát infrastruktúra a környékünkön, csak úgy ölik egymást a pozíciókért, de valahogy eredményeket eddig nem tudtak felmutatni. Talán Kubatov-listákat készítenek kárpótlásképpen?) és behúz ugyanennyi szavazatot a Fidesz-KDNP listájára, mert onnan úgyis csak a Fideszre szavaz(hat)nak.
A szavazást meg úri passzióvá silányítani nem európai, nem konzervatív és nem demokrata húzás, de ezt eddig is tudtuk. De ha a Fidesz és a KDNP ezek után megtarthatja a tagságát az európai konzervatív pártokat tömörítő szervezetben, akkor ott valami nagyon elromlott. Az érvelés és ráhatás ideje lejárt, kedves európai konzervatívok! Az ilyen kiskerti diktátorok csak az erő nyelvén értenek! Szigeteld el! Vedd el a pénzét! Vedd el a játékát! Állítsd pellengérre és röhögd ki, tedd nevetségessé nagy nyilvánosság előtt! De ne próbálj érvelni neki, mert abból csak azt szűri le, hogy eddig is "óvatosan" lépte át a képzeletbeli határt, ezután is meg fogja tenni, csak messzebbre megy majd! Mert nem kapott pofont, csak dorgáló szavakat!
És hogy miért lett végleg gerinctelen Orbán? Mert ez a saját törvénye, amit a saját alkotmánya miatt írt meg, fogadott el a saját zoknibábjaként/marionettjeként működtetett frakció, neki meg nem volt képe a nevét adni hozzá a név szerinti szavazáson. Nem mert kiállni ország és világ elé, elismerni hogy szarba sem nézi országának választóit, csak azokat, akiknek eddig is ott kedvezett, ahol tudott, a többi rovására. (De 47.000 HUF-ból meg lehet élni.) Helyette inkább gyorsan átrándult egyet Szlovéniába, hogy addig se itthon legyen.
Most az EU intézményei felé kell bizalommal fordulnunk, mert a regisztrációt gyorsan belemódosították az "alaptörvénybe", (Aki tudja, hányszor módosították eddig a sziklaszilárdnak ígért tákolmányt, piros pontot kap.) ergo az AB csak akkor vizsgálhatja, ha Áder János köztársasági elnöki minőségében normakontrollt kér a taláros testülettől - ami nem fog megtörténni, mert Áder, Kövérhez, Navracsicshoz, Vargához hasonlóan fegyelmezett pártkatona, nem gondolkodik, csak teszi, amit mondanak neki. Vagyis ő is ugyanolyan bűnös ebben az egész színjátékban, mint a többiek. Nincs mentsége semmire.
A törvény ugyanis kimondja, hogy nem elég, ha választókorú vagy (18+), nem elég, hogy nem állsz gyámság alatt, nem elég, hogy ott laksz, ahol és az állam tudja ezt, (Mire is van a lakcímkártya meg a népességnyilvántartás?!) ha szavazni akarsz kedves választópolgár, ugyan fáradjál már el a választókerületed jegyzőjéhez munkaidőben hogy nyilvántartásba vegyen az a drága jó ember, amúgy sincs elég munkája. Hogy internet? (Tudod, az a csúnya izé, ahol olyan vélemények is megjelenhetnek, amikre előtte senki nem bólintott rá az állampártból.) Azt felejtsd el, az ügyfélkaput is személyesen kell regisztrálni, majd ha munkaidőben bejöttél azt elintézni, utána otthonról bejelentkezhetsz szavazni. És el ne felejtsem, ezt az egész procedúrát meg kell ismételned minden 4 évben (ha maradunk). De ezt csak akkor kell megtenned, ha "belföldi" magyar vagy. Ha "elszakított, tót/román/... elnyomás alatt szenvedő hazánkfia" vagy, elég egy levelet küldened, igaz, csak egy szavazatot kapsz cserébe.
Hol egyenlő és általános így a választójog?! Igen, helyes a sejtés, pontosan ott: SEHOL! Egyrészt különbséget tesz szavazó és szavazó között (ugrott az egyenlőség), másrészt egy korábban szabadon garantált és gyakorolt alapjogot szűkít be, von meg egyes választóktól.
Határon túli magyarnak szavazati jogot adni, miért is? Nem itt él, nem itt fizeti az adóját, nem viseli a szavazata következményét! Arra meg nyitva áll a lehetőség, hogy a kormány felad magának 400ezer határon túli regisztrációs levelet (Van Fidesz-barát infrastruktúra a környékünkön, csak úgy ölik egymást a pozíciókért, de valahogy eredményeket eddig nem tudtak felmutatni. Talán Kubatov-listákat készítenek kárpótlásképpen?) és behúz ugyanennyi szavazatot a Fidesz-KDNP listájára, mert onnan úgyis csak a Fideszre szavaz(hat)nak.
A szavazást meg úri passzióvá silányítani nem európai, nem konzervatív és nem demokrata húzás, de ezt eddig is tudtuk. De ha a Fidesz és a KDNP ezek után megtarthatja a tagságát az európai konzervatív pártokat tömörítő szervezetben, akkor ott valami nagyon elromlott. Az érvelés és ráhatás ideje lejárt, kedves európai konzervatívok! Az ilyen kiskerti diktátorok csak az erő nyelvén értenek! Szigeteld el! Vedd el a pénzét! Vedd el a játékát! Állítsd pellengérre és röhögd ki, tedd nevetségessé nagy nyilvánosság előtt! De ne próbálj érvelni neki, mert abból csak azt szűri le, hogy eddig is "óvatosan" lépte át a képzeletbeli határt, ezután is meg fogja tenni, csak messzebbre megy majd! Mert nem kapott pofont, csak dorgáló szavakat!
És hogy miért lett végleg gerinctelen Orbán? Mert ez a saját törvénye, amit a saját alkotmánya miatt írt meg, fogadott el a saját zoknibábjaként/marionettjeként működtetett frakció, neki meg nem volt képe a nevét adni hozzá a név szerinti szavazáson. Nem mert kiállni ország és világ elé, elismerni hogy szarba sem nézi országának választóit, csak azokat, akiknek eddig is ott kedvezett, ahol tudott, a többi rovására. (De 47.000 HUF-ból meg lehet élni.) Helyette inkább gyorsan átrándult egyet Szlovéniába, hogy addig se itthon legyen.
Most az EU intézményei felé kell bizalommal fordulnunk, mert a regisztrációt gyorsan belemódosították az "alaptörvénybe", (Aki tudja, hányszor módosították eddig a sziklaszilárdnak ígért tákolmányt, piros pontot kap.) ergo az AB csak akkor vizsgálhatja, ha Áder János köztársasági elnöki minőségében normakontrollt kér a taláros testülettől - ami nem fog megtörténni, mert Áder, Kövérhez, Navracsicshoz, Vargához hasonlóan fegyelmezett pártkatona, nem gondolkodik, csak teszi, amit mondanak neki. Vagyis ő is ugyanolyan bűnös ebben az egész színjátékban, mint a többiek. Nincs mentsége semmire.
2012. november 18., vasárnap
BRÉKING: Az LMP halott!
Schiffer András halálra ítélte. LINK1, LINK2, LINK3 A vidéki küldöttek meg lelkesen asszisztáltak a biztosítás nélküli halálugráshoz. Az eredmény: határozat arról, hogy a párt nem csatlakozik az Együtt 2014-hez, de tárgyalni tárgyalhatnak velük a vezetők - de miről is? Igaza van Jávor Benedeknek, amikor a lemondása bejelentésekor azt mondta, ez a döntés nem csak a pártnak, az országnak is káros.
Schiffer ugyanúgy a saját privát valóságában él, mint Matolcsy és Orbán, csak utóbbiak (többek között) a gazdasági realitásokat ignorálják, míg Schiffer a politikai realitásokat hagyja figyelmen kívül teljes mértékben.
Ezzel a döntéssel az LMP elmarta magától a reálisan gondolkodó szavazóit, innentől kezdve a leépülés fog megindulni, nem a pólusképzés. Hiába szegezi az önállóságáért harcoló túlreprezentált vidéki tagság 2018-ra a tekintetét, hogy akkor majd milyen jó lesz nekik, de azt elfelejtik, hogy 2014-től 2018-ig a jelenlétükkel legitimálnák az orbáni látszatdemokráciát, ráadásul 2014-ben szavazatokat vonnának el az Orbán leváltására készülő erőktől. Éppen ezért 2014-től nem lesz LMP-s frakció a parlamentben, csak néhány (1-2 darab) kósza képviselő, ha iszonyatos szerencséjük van. Ugyanis a szavazói, akik bejuttatták a pártot 2010-ben a Parlamentbe, el fognak tőle fordulni és olyan képviseletet ajánlók után néznek, akik nem légvárakban élnek, hanem a realitások talajszintjén mozognak.
Akik az "önállóság" mellett tették le most a voksukat, egy életre kiírták magukat a felelősen gondolkodó politikusok közül, bármit is képzelnek magukról. Nem képesek átlátni a nagyobb képet, ezért megmaradnak a saját kisszerűségüknél, acsarognak majd Bajnaiékra a ciklus végéig, aztán egy kiürült teremben várják majd a soha meg nem érkező választási sikereikről szóló eredményeket 2014 áprilisában, és ez így lesz rendjén. Akik nem látják be, hogy a szavazók igénye eltérhet a tagság véleményétől, azok menthetetlenül bukásra és elfeledésre vannak ítélve. Talán 2018-ban lehet valami a zöld gondolatból, ha addig össze nem omlik minden.
Érdekes kísérlet volt az LMP, de az idiotizmus miatt csak ennyire futotta a "zöld pólusnak".
Schiffer ugyanúgy a saját privát valóságában él, mint Matolcsy és Orbán, csak utóbbiak (többek között) a gazdasági realitásokat ignorálják, míg Schiffer a politikai realitásokat hagyja figyelmen kívül teljes mértékben.
Ezzel a döntéssel az LMP elmarta magától a reálisan gondolkodó szavazóit, innentől kezdve a leépülés fog megindulni, nem a pólusképzés. Hiába szegezi az önállóságáért harcoló túlreprezentált vidéki tagság 2018-ra a tekintetét, hogy akkor majd milyen jó lesz nekik, de azt elfelejtik, hogy 2014-től 2018-ig a jelenlétükkel legitimálnák az orbáni látszatdemokráciát, ráadásul 2014-ben szavazatokat vonnának el az Orbán leváltására készülő erőktől. Éppen ezért 2014-től nem lesz LMP-s frakció a parlamentben, csak néhány (1-2 darab) kósza képviselő, ha iszonyatos szerencséjük van. Ugyanis a szavazói, akik bejuttatták a pártot 2010-ben a Parlamentbe, el fognak tőle fordulni és olyan képviseletet ajánlók után néznek, akik nem légvárakban élnek, hanem a realitások talajszintjén mozognak.
Akik az "önállóság" mellett tették le most a voksukat, egy életre kiírták magukat a felelősen gondolkodó politikusok közül, bármit is képzelnek magukról. Nem képesek átlátni a nagyobb képet, ezért megmaradnak a saját kisszerűségüknél, acsarognak majd Bajnaiékra a ciklus végéig, aztán egy kiürült teremben várják majd a soha meg nem érkező választási sikereikről szóló eredményeket 2014 áprilisában, és ez így lesz rendjén. Akik nem látják be, hogy a szavazók igénye eltérhet a tagság véleményétől, azok menthetetlenül bukásra és elfeledésre vannak ítélve. Talán 2018-ban lehet valami a zöld gondolatból, ha addig össze nem omlik minden.
Érdekes kísérlet volt az LMP, de az idiotizmus miatt csak ennyire futotta a "zöld pólusnak".
LMP
Élt
2010-2012
Rest in peace
Valóság/ok?
A valóság attól függ, hogyan, milyen szemszögből figyeljük meg. De azért vannak furcsaságok, zavarok az erőben.
Így látja a KIM a fiatalok helyzetét a mai Magyarországon:
És így a HétköznaPI CSAlódások:
Igazán kíváncsi vagyok, mit gondolnak ezekről, és melyiket érzik maguknak a fiatalok.
Számomra egyszerre felháborító és végtelenül kiábrándító a kormány propagandavideója. Mert bizonyítja, hogy a kormány képviselőinek, döntéshozóinak és kiszolgálóinak lövésük sincs az őket körülvevő világról, egyszerűen kritika nélkül benyelnek mindent Orbánnak meg Matolcsynak. Mert bizonyítja, hogy azt hiszik, minden fiatal élete úgy zajlik, ahogy a "sajátjaiké".
Nem tehetek róla, az első videó alatt folyamatosan pörgött a pénztárgép a fejemben: iPhone kitudjahányas, taxi Ferihegyre (csakazértsem Liszt Ferenc), Sziget, SZIN, bungee jumping, vitorlázórepülő bérlése... Ezekre akkor sem lenne pénze egy egyetemistának, ha dolgozna az egyetem mellett. Otthonról kiszakadva, (fő)városba felkerülve csoda, ha a megélhetésre valót elő tudja teremteni az egyszeri hallgató! (A kormányközeli az más tészta - talán róluk szól a videó.)
Az urak a magasban igazán leszállhatnának a magas lóról és kiléphetnének a budai ingatlan - fűtött szolgálati autó - Parlament Bermuda háromszögéből, mert ezen belül, úgy látszik, elveszik az értelem.
Így látja a KIM a fiatalok helyzetét a mai Magyarországon:
Igazán kíváncsi vagyok, mit gondolnak ezekről, és melyiket érzik maguknak a fiatalok.
Számomra egyszerre felháborító és végtelenül kiábrándító a kormány propagandavideója. Mert bizonyítja, hogy a kormány képviselőinek, döntéshozóinak és kiszolgálóinak lövésük sincs az őket körülvevő világról, egyszerűen kritika nélkül benyelnek mindent Orbánnak meg Matolcsynak. Mert bizonyítja, hogy azt hiszik, minden fiatal élete úgy zajlik, ahogy a "sajátjaiké".
Nem tehetek róla, az első videó alatt folyamatosan pörgött a pénztárgép a fejemben: iPhone kitudjahányas, taxi Ferihegyre (csakazértsem Liszt Ferenc), Sziget, SZIN, bungee jumping, vitorlázórepülő bérlése... Ezekre akkor sem lenne pénze egy egyetemistának, ha dolgozna az egyetem mellett. Otthonról kiszakadva, (fő)városba felkerülve csoda, ha a megélhetésre valót elő tudja teremteni az egyszeri hallgató! (A kormányközeli az más tészta - talán róluk szól a videó.)
Az urak a magasban igazán leszállhatnának a magas lóról és kiléphetnének a budai ingatlan - fűtött szolgálati autó - Parlament Bermuda háromszögéből, mert ezen belül, úgy látszik, elveszik az értelem.
2012. november 1., csütörtök
A félelem hatalma
Mostantól egyértelmű: Orbán fél. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az utolsó pillanatban benyújtott 65 oldalnyi, több mint 200 darab jogszabálymódosító-javaslat meg az "alaptörvény" módosítása, hogy a választási regisztráció ne ütközzön az alig 2 éves törvénnyel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy G. Fodor lassan egy hónapja, de különösen október 23-a óta mocskolódik, vádol és az összefogás hiábavalóságáról beszél. Talán nem véletlenül: a Nézőpont október végi mérése szerint az Együtt 2014 már most bejutna a parlamentbe, a Századvégnél meg Bajnai Gordon (15%) második helyen áll Orbán (26%) mögött a 'Kit látna szívesen Magyarország miniszterelnökeként?' című kérdésre adott 1000 válasz alapján. És még hátra van másfél év!
Innentől kezdve fog nagyon eldurvulni a nemzeti együtt(bal)lépés rendszere. Most még csak olyan szabályok jönnek, amik kisebb-nagyobb mértékben megnehezítik az Együtt 2014 dolgát a későbbiekben - bár ilyenekből már eddig is bőven sok került bele a Magyar Közlönybe. De a jogalkotó nem lát előre minden szituációt. A szabályok kijátszhatóak, megkerülhetőek (ebben nagyok vagyunk); az antidemokratikus szabályok esetén pedig kötelesség a megkerülésük! Ezekből most úgyis van elég, és van még raktáron elég. De ha majd már a Századvég/Nézőpont méréseiben is tartósan megelőzi az Együtt 2014/Bajnai Gordon a Fideszt/OV-t, akkor jönnek majd az olyan szabályok, amik maximum egy látszatdemokráciában mennének el - de kit akarok becsapni, már régen oda jutottunk. Kubatov-listák alapján összeállított választási kerületek, a pecsét helyének a milliméterpontos meghatározása és méricskélése, a regisztrációval kapcsolatos ügyintézés megnehezítése/ellehetetlenítése, egészen a legaljáig: Éljen az örökös miniszter-/államelnök, a Vezér!
Már most is az a kérdéses, hogy a jelenleg hatályos szabályok alapján felálló következő parlament/kormány legitimnek tekinthető-e majd. Ha tovább erodálják a rendszert a kalaptartón ülő bólogatós tacskó szintjére süllyedt parlamenti életformák, akkor minden okuk meglesz felelős európai kormányoknak, hogy ne ismerjék el a következő Orbán-kormányt, és az ellenzék teljesen jogosan vonhatja kétségbe a választások tisztaságát és eredményét - nem úgy, mint a Fidesz 2002-ben, amikor a Pintér-féle belügyminisztérium felelt a szavazások tisztaságáért. Akkor fognak utcára menni a csendes de ideges tömegek, és az ég mentsen meg a hatalom arroganciájától és félkegyelműségétől, mert ha ott egyszer elszabadulnak az indulatok...
Még hátra van másfél év! Ezt az időt mindenkinek ki kell használni: önreflexióra, döntésre, szervezésre, megjelenésre. Most nem szabad apátiába süllyedni! A jogszabályi környezet manipulálásával megnehezítheti a demokraták életét a regnáló hatalom, ez igaz. De ettől függetlenül dolgozni kell tovább, hogy ilyen, a hatalmasokat segítő tényezők ellenére se kapjon a Fidesz-KDNP és a Jobbik 1/3-nál több helyet a parlamentben. Hogy nyugodtan lépjük ki a szavazófülkéből: letettük a garast Magyarország európai integrációja mellett, a félázsiai szerzetek meg mehetnek, amerre látnak!
Innentől kezdve fog nagyon eldurvulni a nemzeti együtt(bal)lépés rendszere. Most még csak olyan szabályok jönnek, amik kisebb-nagyobb mértékben megnehezítik az Együtt 2014 dolgát a későbbiekben - bár ilyenekből már eddig is bőven sok került bele a Magyar Közlönybe. De a jogalkotó nem lát előre minden szituációt. A szabályok kijátszhatóak, megkerülhetőek (ebben nagyok vagyunk); az antidemokratikus szabályok esetén pedig kötelesség a megkerülésük! Ezekből most úgyis van elég, és van még raktáron elég. De ha majd már a Századvég/Nézőpont méréseiben is tartósan megelőzi az Együtt 2014/Bajnai Gordon a Fideszt/OV-t, akkor jönnek majd az olyan szabályok, amik maximum egy látszatdemokráciában mennének el - de kit akarok becsapni, már régen oda jutottunk. Kubatov-listák alapján összeállított választási kerületek, a pecsét helyének a milliméterpontos meghatározása és méricskélése, a regisztrációval kapcsolatos ügyintézés megnehezítése/ellehetetlenítése, egészen a legaljáig: Éljen az örökös miniszter-/államelnök, a Vezér!
Már most is az a kérdéses, hogy a jelenleg hatályos szabályok alapján felálló következő parlament/kormány legitimnek tekinthető-e majd. Ha tovább erodálják a rendszert a kalaptartón ülő bólogatós tacskó szintjére süllyedt parlamenti életformák, akkor minden okuk meglesz felelős európai kormányoknak, hogy ne ismerjék el a következő Orbán-kormányt, és az ellenzék teljesen jogosan vonhatja kétségbe a választások tisztaságát és eredményét - nem úgy, mint a Fidesz 2002-ben, amikor a Pintér-féle belügyminisztérium felelt a szavazások tisztaságáért. Akkor fognak utcára menni a csendes de ideges tömegek, és az ég mentsen meg a hatalom arroganciájától és félkegyelműségétől, mert ha ott egyszer elszabadulnak az indulatok...
Még hátra van másfél év! Ezt az időt mindenkinek ki kell használni: önreflexióra, döntésre, szervezésre, megjelenésre. Most nem szabad apátiába süllyedni! A jogszabályi környezet manipulálásával megnehezítheti a demokraták életét a regnáló hatalom, ez igaz. De ettől függetlenül dolgozni kell tovább, hogy ilyen, a hatalmasokat segítő tényezők ellenére se kapjon a Fidesz-KDNP és a Jobbik 1/3-nál több helyet a parlamentben. Hogy nyugodtan lépjük ki a szavazófülkéből: letettük a garast Magyarország európai integrációja mellett, a félázsiai szerzetek meg mehetnek, amerre látnak!
2012. október 25., csütörtök
A remény és az idióta
Előzetes terveimmel ellentétben nem sikerült végigállnom a Békemenet vonulását, de talán nem is baj. Amit érdemes tudni, abban segített az internet és a Google. Egyrészt, hogy bizony nem töltötték volna meg a Hősök terét a dicső vonulók, a Széna teret is csak alig, igencsak foghíjasan sikerült befoglalni. Másrészt, hogy nem voltak annyian, mint négy éve. Miket beszélek! Nem voltak annyian, mint márciusban, alig több mint fél éve. Bár az útvonal, az zseniális volt! Míg üresen ásított a Kossuth tér kamera által hanyagolt fele-harmada, addig az Alkotmány utcában egy gombostűt nem lehetett leejteni. Legalább sokan és többnek érezték magukat, mint amennyien voltak, cserébe előbb 200, majd 400 ezren voltak. De akkor hogyan voltak 2 millióan a Kossuth téren anno?
Inkább álltam a Szabad Sajtó útján és hallgattam a néha hibázó, nem túl gyakorlott szónokokat. Megteremtették a lehetőséget a döntésre: Európához akarunk-e tartozni, vagy megyünk vissza Ázsiába. Innentől a labda a mi térfelünkön pattog, nekünk is tennünk kell valamit/akármit, nem szabad a sült galambra várni. A platform megvan, már csak tartalommal kell megtölteni és támogatással felemelni!
És egy kis kitekintés: (az LMP és) Schiffer reakciója. Amikor először olvastam, nem hittem el! Ez az ember nem olvasta a beszédet? Netán szövegértelmezési problémái vannak? Egyáltalán: mit várt Bajnaitól? (Hogy mondja azt, hogy csak a LMP a hiteles párt, mert a világon sem volt 2009-ben?) Bajnai beszéde megteremtette a lehetőségét egy széleskörű, sokszínű összefogásnak, amiből senkit sem zárt ki ideológiai okokra hivatkozva. Ebben az összefogásban helye van mindenkinek, aki Magyarországot Európa részeként, demokráciaként képzeli el. Azonban nem vindikálja magának a jogot, hogy megmondja, ki demokrata és ki nem az. Azért érezzük már a hangsúlybeli különbségeket! Inkább élek egy demokrata-autokrata megkülönböztetés mentén, ahol a döntés az enyém, hogy melyik oldalra állok, mint egy magyar-hazaáruló különbségtétel mentén, ahol mások döntenek arról, ki/mi vagyok. A "Haza, Haladás, Szolidaritás, Európa" hívószavak pedig egy eltéveszthetetlen célt jelölnek meg: az egészséges öntudatunk megtartása mellett, együtt, egymást segítve haladjunk Európa felé minden téren. Ilyen összevetésben a "haladás" ugyanazt kell, hogy jelentse egy zöldnek, mint egy technokratának. Ha mégsem, akkor ott nagyon nagy bajok vannak a fejekben. Továbbá Bajnait vádolni az ország "végleges eladósodásával" és a kormányközeli oligarcháknak kedvező pályázati rendszer kiépítésével... Get your shit straight! A pályázati rendszer már a kezdetektől fogva a kormányközeli nagyvállalkozóknak kedvez, mert olyan a párttörvény, amilyen. Magyarán megéri fű alatt visszautalni a pályázaton elnyert pénzek egy részét a pártoknak, mert így több megrendeléshez lehet jutni. A korrupció soha nem volt kérdés, ellenben a mértéke igen. És azt is lássuk be, egy embert felelőssé tenni évtizedek gyakorlatáért: épp' úgy nem tehet róla, ahogy ellene sem! Ilyen volt a politikai kultúra. Az ország "végleges eladósodása" meg nem Bajnaival vette kezdetét. Először voltak a 100 napos programok, aztán az összes további népboldogítás, és mire Bajnaira került a sor, jött a világválság. Amit eszközeihez mérten kezelt és felszínen tartotta az országot. Az viszont más kérdés, hogy az utána következő miniszterelnök kuruckodása és baromságai letaszították a növekedési pályáról a gazdaságot.
Ezek után nem tudok másra gondolni, mint hogy Schiffer András még mindig hisz abban a mesében, hogy az LMP önálló pólusképző erő lesz 2014-ben. (Nem lesz. Ha így folytatja, be sem jut.) Másik forgatókönyv, hogy mindent meg fog tenni, hogy "a szocialisták" ne jussanak vissza a hatalomba, még a Fidesszel is szövetkezik. Mit ígértek ezért András?
Inkább álltam a Szabad Sajtó útján és hallgattam a néha hibázó, nem túl gyakorlott szónokokat. Megteremtették a lehetőséget a döntésre: Európához akarunk-e tartozni, vagy megyünk vissza Ázsiába. Innentől a labda a mi térfelünkön pattog, nekünk is tennünk kell valamit/akármit, nem szabad a sült galambra várni. A platform megvan, már csak tartalommal kell megtölteni és támogatással felemelni!
És egy kis kitekintés: (az LMP és) Schiffer reakciója. Amikor először olvastam, nem hittem el! Ez az ember nem olvasta a beszédet? Netán szövegértelmezési problémái vannak? Egyáltalán: mit várt Bajnaitól? (Hogy mondja azt, hogy csak a LMP a hiteles párt, mert a világon sem volt 2009-ben?) Bajnai beszéde megteremtette a lehetőségét egy széleskörű, sokszínű összefogásnak, amiből senkit sem zárt ki ideológiai okokra hivatkozva. Ebben az összefogásban helye van mindenkinek, aki Magyarországot Európa részeként, demokráciaként képzeli el. Azonban nem vindikálja magának a jogot, hogy megmondja, ki demokrata és ki nem az. Azért érezzük már a hangsúlybeli különbségeket! Inkább élek egy demokrata-autokrata megkülönböztetés mentén, ahol a döntés az enyém, hogy melyik oldalra állok, mint egy magyar-hazaáruló különbségtétel mentén, ahol mások döntenek arról, ki/mi vagyok. A "Haza, Haladás, Szolidaritás, Európa" hívószavak pedig egy eltéveszthetetlen célt jelölnek meg: az egészséges öntudatunk megtartása mellett, együtt, egymást segítve haladjunk Európa felé minden téren. Ilyen összevetésben a "haladás" ugyanazt kell, hogy jelentse egy zöldnek, mint egy technokratának. Ha mégsem, akkor ott nagyon nagy bajok vannak a fejekben. Továbbá Bajnait vádolni az ország "végleges eladósodásával" és a kormányközeli oligarcháknak kedvező pályázati rendszer kiépítésével... Get your shit straight! A pályázati rendszer már a kezdetektől fogva a kormányközeli nagyvállalkozóknak kedvez, mert olyan a párttörvény, amilyen. Magyarán megéri fű alatt visszautalni a pályázaton elnyert pénzek egy részét a pártoknak, mert így több megrendeléshez lehet jutni. A korrupció soha nem volt kérdés, ellenben a mértéke igen. És azt is lássuk be, egy embert felelőssé tenni évtizedek gyakorlatáért: épp' úgy nem tehet róla, ahogy ellene sem! Ilyen volt a politikai kultúra. Az ország "végleges eladósodása" meg nem Bajnaival vette kezdetét. Először voltak a 100 napos programok, aztán az összes további népboldogítás, és mire Bajnaira került a sor, jött a világválság. Amit eszközeihez mérten kezelt és felszínen tartotta az országot. Az viszont más kérdés, hogy az utána következő miniszterelnök kuruckodása és baromságai letaszították a növekedési pályáról a gazdaságot.
Ezek után nem tudok másra gondolni, mint hogy Schiffer András még mindig hisz abban a mesében, hogy az LMP önálló pólusképző erő lesz 2014-ben. (Nem lesz. Ha így folytatja, be sem jut.) Másik forgatókönyv, hogy mindent meg fog tenni, hogy "a szocialisták" ne jussanak vissza a hatalomba, még a Fidesszel is szövetkezik. Mit ígértek ezért András?
2012. október 21., vasárnap
Tumultus és ámítás
Jön az '56-os forradalom évfordulója, és jönnek az ilyenkor "szokásos" tüntetések. Tüntetni fog a Milla Szabad sajtó útján/Erzsébet hídon; a Jobbik a Deák téren, majd onnan vonulnak valahova az Astoria érintésével, csak hogy megmutassák a libsiknek, mennyien vannak; a Békemenet 3.0 pedig a Széna térről vonul majd a Parlament elé.
Ezek közül a Békemenet a legérdekesebb képződmény. Hivatalosan az egész szerveződés rohadtul civil dolog, semmi közük senkihez. Megvannak a saját civil szervezeteik, egymásba ágyazva, mint a postafiókokból üzemelő betéti társaságok. Megvannak a támogatóik: a hazai jobboldal tenyéren hordozott 'nagyvállalkozói' (ha nem velük lenne, Széles Gábort teli szájjal oligarcháznák úton-útszélen), és megvannak a szószólóik: a hazai baloldali médiatúlsúly ellen küzdő jobboldali médiabirodalom büdös-szájú sztárpublicistái, akiknek annak idején nem volt büdös a párt pénze, mert ők belülről bomlasztottak nagy bátran.
Megnéztem az első Békemenetet. Egy megállapításom volt akkor: sokan voltak. De egyértelmű volt, hogy az egész országból összeszedni annyi embert és felbuszoztatni őket, ha a szükséges pénzek rendelkezésre állnak, nem nehéz. Ahogy az is egyértelmű volt, hogy azok, akiket akkor már hátrányosan érintettek az Orbán-kormány intézkedései, nem képviseltették magukat. Ellenben a jobbszélről jövő különítmény jelentős volt.
A második idején jobb dolgom is volt, mint import- és fizetett Fidesz-hívőket (meg)figyelni, de azért vissza- és végignéztem az eseményeket az interneten. Egyértelmű volt, hogy az EU-s, IMF-es "nyomásgyakorlás", "hatáskör-túllépés" meg forrásbefagyasztás folyamatos emlegetése és a lengyel importtüntetők bevetése sem tette lehetővé, hogy többen legyenek, mint az előzőn, sőt, szerintem kevesebben voltak, de ez szubjektív.
Ilyen előzmények után kíváncsi leszek, mennyien lesznek most. Egyértelmű, hogy a Hősök terét nem tudták volna megtölteni, ezért került át a gyülekező a Széna térre. (Figyelem! Az előző mondat merő spekuláció részemről, a beteljesedéséért semmilyen felelősséget nem vállalok!) Meg fogom nézni őket most is, amikor beérnek a Parlament elé. Végigálltam az elsőt, tudok viszonyítani, úgyhogy nincs az a Philip, aki oda tudna vizionálni nekem kétmillió embert, ha csak húszezren lesznek.
Apropó, az első békemenet emléke! Nemrég kiadtak egy könyvet az első békemenetről és "hatásairól" és van a könyvben egy Orbán-interjú, ami bejárt az internet magyar szegletét. Nevezetesen, hogy Orbán szerint, ha nincs a békemenet, leváltották volna (valakik), és hogy a menet után máshogy kezelték az EU és az IMF képviselői. Veregethetik egymás vállát a szervezők/írók és Orbán, hogy "milyen jól csináltuk, megmutattuk nekik" és hogy "ez majd felrázza a fiainkat", a fenti állítások a legnagyobb jóindulattal is erős ferdítések, bár közelebb állnak a szemen szedett hazugsághoz. Ugyan ki váltotta volna le Orbánt? A konstruktív bizalmatlansági indítványhoz ugyan nem kell sok, de a Fidesz tudta és beleegyezése nélkül nem történik semmi a Parlamentben, a Fideszt pedig Orbán kézivezérléssel irányítja. És az indítványt keresztül is kellett volna vinni valahogy... Az meg, hogy máshogy bántak vele...valószínűleg ugyanúgy kezelték, mint bármelyik demokratikus úton választott politikust, akivel eddig tárgyaltak, és ezen a hozzáálláson egy százezres tüntetés nem változtatott, ahogy az ellentüntetések sem.
Tarlós meg egy paraszt! (link és videó) Ezennel felszólítok mindenkit, akiben maradt egy cseppnyi jó érzés is, hogy ahol megjelenik a főpolgármester, onnan látványosan távozzon! Nem kell senkinek sem elviselnie egy ilyen alpári, tahó ember közelségét.
Ezek közül a Békemenet a legérdekesebb képződmény. Hivatalosan az egész szerveződés rohadtul civil dolog, semmi közük senkihez. Megvannak a saját civil szervezeteik, egymásba ágyazva, mint a postafiókokból üzemelő betéti társaságok. Megvannak a támogatóik: a hazai jobboldal tenyéren hordozott 'nagyvállalkozói' (ha nem velük lenne, Széles Gábort teli szájjal oligarcháznák úton-útszélen), és megvannak a szószólóik: a hazai baloldali médiatúlsúly ellen küzdő jobboldali médiabirodalom büdös-szájú sztárpublicistái, akiknek annak idején nem volt büdös a párt pénze, mert ők belülről bomlasztottak nagy bátran.
Megnéztem az első Békemenetet. Egy megállapításom volt akkor: sokan voltak. De egyértelmű volt, hogy az egész országból összeszedni annyi embert és felbuszoztatni őket, ha a szükséges pénzek rendelkezésre állnak, nem nehéz. Ahogy az is egyértelmű volt, hogy azok, akiket akkor már hátrányosan érintettek az Orbán-kormány intézkedései, nem képviseltették magukat. Ellenben a jobbszélről jövő különítmény jelentős volt.
A második idején jobb dolgom is volt, mint import- és fizetett Fidesz-hívőket (meg)figyelni, de azért vissza- és végignéztem az eseményeket az interneten. Egyértelmű volt, hogy az EU-s, IMF-es "nyomásgyakorlás", "hatáskör-túllépés" meg forrásbefagyasztás folyamatos emlegetése és a lengyel importtüntetők bevetése sem tette lehetővé, hogy többen legyenek, mint az előzőn, sőt, szerintem kevesebben voltak, de ez szubjektív.
Ilyen előzmények után kíváncsi leszek, mennyien lesznek most. Egyértelmű, hogy a Hősök terét nem tudták volna megtölteni, ezért került át a gyülekező a Széna térre. (Figyelem! Az előző mondat merő spekuláció részemről, a beteljesedéséért semmilyen felelősséget nem vállalok!) Meg fogom nézni őket most is, amikor beérnek a Parlament elé. Végigálltam az elsőt, tudok viszonyítani, úgyhogy nincs az a Philip, aki oda tudna vizionálni nekem kétmillió embert, ha csak húszezren lesznek.
Apropó, az első békemenet emléke! Nemrég kiadtak egy könyvet az első békemenetről és "hatásairól" és van a könyvben egy Orbán-interjú, ami bejárt az internet magyar szegletét. Nevezetesen, hogy Orbán szerint, ha nincs a békemenet, leváltották volna (valakik), és hogy a menet után máshogy kezelték az EU és az IMF képviselői. Veregethetik egymás vállát a szervezők/írók és Orbán, hogy "milyen jól csináltuk, megmutattuk nekik" és hogy "ez majd felrázza a fiainkat", a fenti állítások a legnagyobb jóindulattal is erős ferdítések, bár közelebb állnak a szemen szedett hazugsághoz. Ugyan ki váltotta volna le Orbánt? A konstruktív bizalmatlansági indítványhoz ugyan nem kell sok, de a Fidesz tudta és beleegyezése nélkül nem történik semmi a Parlamentben, a Fideszt pedig Orbán kézivezérléssel irányítja. És az indítványt keresztül is kellett volna vinni valahogy... Az meg, hogy máshogy bántak vele...valószínűleg ugyanúgy kezelték, mint bármelyik demokratikus úton választott politikust, akivel eddig tárgyaltak, és ezen a hozzáálláson egy százezres tüntetés nem változtatott, ahogy az ellentüntetések sem.
Tarlós meg egy paraszt! (link és videó) Ezennel felszólítok mindenkit, akiben maradt egy cseppnyi jó érzés is, hogy ahol megjelenik a főpolgármester, onnan látványosan távozzon! Nem kell senkinek sem elviselnie egy ilyen alpári, tahó ember közelségét.
2012. október 2., kedd
Szamár
Az MSZP bebizonyította, semmit sem tanult 2010 óta.
A kiszivárgott adatok és nyilatkozatok alapján egyértelműnek tűnik: az MSZP 2014-ben egyedül akar indulni a választásokon, meg sem fontolja egy ellenzéki összefogás lehetőségét. Tovább, hogy nem szándékozik változtatni az eddigi "stratégiáján": a 'kádári kisembereket' meg a nyugdíjasokat tűzi majd zászlajára és a pénztárcájukért kampányol majd. Az első gondolatom az volt, hogy visszakerültem 2006-ba, a "Rosszabbul élünk, mint 4 éve"-kampány idejére. Nonszensz az egész.
Ez csak azt bizonyítja, a szocialistáknak ötletük nincs a kormányzásra, nem programmal állnak elő, hogy mit tennének másképp, egyszerűen csak annyit üzennek: 'Mi megtömjük majd a zsebeteket, nem úgy, mint a Fidesz!' Kihasználhatták volna az elmúlt két évet, építkezhettek volna, meghatározhatták volna magukat és a baloldaliságukat, ehelyett csak erre futotta: "legyünk a nyugdíjasok védőszentjei és nettó populistaként mondjunk nemet mindenre, ami fájdalmas lehet a zembereknek."
Ezek alapján az MSZP megérett a teljes összeomlásra és Parlamentből való kiszorulásra.Azért, mert semmit sem változott. Még mindig a háttéralkuk uralkodnak, még mindig azok az arcok a meghatározóak, akik felelőssé tehetőek a korábbi kudarcok miatt és még mindig ideológiai posványban van miattuk a teljes baloldal: nincs válaszuk a kapitalizmusra és a modern demokratikus berendezkedésre (akinek mégis lenne ötlete, azt kiutálják) és rettegnek Orbántól - ebben igaza van G. Fodornak. Ezek alapján a MSZP még mindig az MSZMP utódszervezete, semmi változás nem történt 1990-hez képest, csak megöregedtek egy kicsit.
2014-ben egy lehetősége lesz az országnak leváltani a Fideszt és Orbán rendszerét: legalább 2/3-os többséget szerezni az egyfordulós választásokon, amihez aktivizálni kell a bizalmatlanok hatalmas tömegét. Ezt azonban nem lehet megtenni egyszerű, bazári ígérgetéssel. A "rendszerváltásban" érdekelt feleknek meg kell találniuk a legkisebb közös többszöröst, azt a demokratikus minimumot, amihez minden körülmények között tartani fogják magukat és azt írásba majd Alkotmányba kell foglalniuk, hogy a független intézményeket ne lehessen még egyszer ilyen könyörtelenül lerohanni és ilyen könnyen lebontani a fékek és ellensúlyok rendszerét. Továbbá kiszámíthatóságot kell hozni minden téren (gazdaság, törvényhozás...), hogy meginduljon valamiféle fejlődés és elkezdjen beáramolni a külföldi tőke, és beinduljon a gazdaság. Ehhez azonban megszorításokra is szükség lesz, de ezeket nem szabad elhallgatni, ezeket bizony vállalni kell, hogy új politikai kultúra alakuljon ki, ami nem az a sunyiban meghozott döntésekről, végrehajtott megszorításokról/reformokról nevezetes, ahol a szavazók becsapva érzik magukat a választások után. A választókat felelős, döntéshozásra képes emberekként kell kezelni, de el is kell tőlük várni, hogy felelős emberekként viselkedjenek!
Hogy a szocialisták kikerültek a 2014-es ellenzéki összefogás képletéből, megkönnyíti és megnehezíti a folyamatokat. Megkönnyíti, mert nem kell +1 felet bevonni az egyeztetési folyamatba (aki ráadásul nagyon kevés hajlandóságot mutatott az álláspontok közelítésére) és nincs ott a korábbi szocialista kormányzások emléke púpnak a későbbiekben. Megnehezíti, mert hiányozni fog a szocialisták kiterjedt szervezeti bázisa, és az esetlegesen mozgósítható embertömeg a későbbiekben.
De egyvalami biztos: felelős ember többet nem szavaz az MSZP-re, mert kiírták magukat a józan ész kategóriáiból.
A kiszivárgott adatok és nyilatkozatok alapján egyértelműnek tűnik: az MSZP 2014-ben egyedül akar indulni a választásokon, meg sem fontolja egy ellenzéki összefogás lehetőségét. Tovább, hogy nem szándékozik változtatni az eddigi "stratégiáján": a 'kádári kisembereket' meg a nyugdíjasokat tűzi majd zászlajára és a pénztárcájukért kampányol majd. Az első gondolatom az volt, hogy visszakerültem 2006-ba, a "Rosszabbul élünk, mint 4 éve"-kampány idejére. Nonszensz az egész.
Ez csak azt bizonyítja, a szocialistáknak ötletük nincs a kormányzásra, nem programmal állnak elő, hogy mit tennének másképp, egyszerűen csak annyit üzennek: 'Mi megtömjük majd a zsebeteket, nem úgy, mint a Fidesz!' Kihasználhatták volna az elmúlt két évet, építkezhettek volna, meghatározhatták volna magukat és a baloldaliságukat, ehelyett csak erre futotta: "legyünk a nyugdíjasok védőszentjei és nettó populistaként mondjunk nemet mindenre, ami fájdalmas lehet a zembereknek."
Ezek alapján az MSZP megérett a teljes összeomlásra és Parlamentből való kiszorulásra.Azért, mert semmit sem változott. Még mindig a háttéralkuk uralkodnak, még mindig azok az arcok a meghatározóak, akik felelőssé tehetőek a korábbi kudarcok miatt és még mindig ideológiai posványban van miattuk a teljes baloldal: nincs válaszuk a kapitalizmusra és a modern demokratikus berendezkedésre (akinek mégis lenne ötlete, azt kiutálják) és rettegnek Orbántól - ebben igaza van G. Fodornak. Ezek alapján a MSZP még mindig az MSZMP utódszervezete, semmi változás nem történt 1990-hez képest, csak megöregedtek egy kicsit.
2014-ben egy lehetősége lesz az országnak leváltani a Fideszt és Orbán rendszerét: legalább 2/3-os többséget szerezni az egyfordulós választásokon, amihez aktivizálni kell a bizalmatlanok hatalmas tömegét. Ezt azonban nem lehet megtenni egyszerű, bazári ígérgetéssel. A "rendszerváltásban" érdekelt feleknek meg kell találniuk a legkisebb közös többszöröst, azt a demokratikus minimumot, amihez minden körülmények között tartani fogják magukat és azt írásba majd Alkotmányba kell foglalniuk, hogy a független intézményeket ne lehessen még egyszer ilyen könyörtelenül lerohanni és ilyen könnyen lebontani a fékek és ellensúlyok rendszerét. Továbbá kiszámíthatóságot kell hozni minden téren (gazdaság, törvényhozás...), hogy meginduljon valamiféle fejlődés és elkezdjen beáramolni a külföldi tőke, és beinduljon a gazdaság. Ehhez azonban megszorításokra is szükség lesz, de ezeket nem szabad elhallgatni, ezeket bizony vállalni kell, hogy új politikai kultúra alakuljon ki, ami nem az a sunyiban meghozott döntésekről, végrehajtott megszorításokról/reformokról nevezetes, ahol a szavazók becsapva érzik magukat a választások után. A választókat felelős, döntéshozásra képes emberekként kell kezelni, de el is kell tőlük várni, hogy felelős emberekként viselkedjenek!
Hogy a szocialisták kikerültek a 2014-es ellenzéki összefogás képletéből, megkönnyíti és megnehezíti a folyamatokat. Megkönnyíti, mert nem kell +1 felet bevonni az egyeztetési folyamatba (aki ráadásul nagyon kevés hajlandóságot mutatott az álláspontok közelítésére) és nincs ott a korábbi szocialista kormányzások emléke púpnak a későbbiekben. Megnehezíti, mert hiányozni fog a szocialisták kiterjedt szervezeti bázisa, és az esetlegesen mozgósítható embertömeg a későbbiekben.
De egyvalami biztos: felelős ember többet nem szavaz az MSZP-re, mert kiírták magukat a józan ész kategóriáiból.
2012. szeptember 21., péntek
A gondolkodó vallomása
G. Fodor Gábor blogja (
http://gfg.blog.hu/) igen érdekes olvasnivaló. Két írás különösen mély bepillantást enged a hazai jobboldal gondolkodásmódjába - és amit láttam, az több, mint elszomorító.
A jobboldal gondolkodói holdudvara még mindig a spájzben lapuló kommunistáktól retteg, és a 2002-es elbukott választásokon kesereg. Bár (szerinte) a kommunizmus a berögződésekben él tovább, semmi jele nem látszik annak, hogy az uram-bátyám és illetékes elvtárs rendszere megváltozna ez alatt a jobboldali kurzus alatt, a szellemi holdudvar meg kísérletet sem tesz arra, hogy a politika véleményformálóit ráébressze a változtatás szükségszerűségére. A 2002-es választási vereség kapcsán meg elfelejtik, hogy a 1998-2002-ciklus nem volt a jó kormányzás abszolút mintapéldánya. Akkor nem azért vesztett Orbán és a Fidesz, mert a szocialisták olyan fenomenálisak voltak, hanem mert a jobboldal ellen több érvet találtak a választók, mint mellette. Mert bármennyire is szeretnék hinni, az a ciklus nem volt egy sikertörténet. Látványos dolgok történtek, de érdemiek nem.
Továbbá a hazai jobboldal meg van győződve arról, hogy a Nyugathoz és Brüsszelhez való közeledés az egyenértékű a keleti blokkba való betereléssel. Hogy a nyugati orientáció hívei csak saját egzisztenciájuk biztosításának érdekében állnak ki a közeledés mellett, ráadásul, hogy nincs közös európai értékrend, hanem értékrendek vannak. És hogy csak akarni kell, és a magyar érdek is olyan súlyú lesz, mint az angol vagy a francia. A legutolsó gondolatról, nem tehetek róla, a mese jut eszembe, amiben a varangyos béka nagyobbnak akart látszani a tehénnél, és addig nyelte a levegőt, amíg ki nem durrant. Való igaz, fontosak a nemzeti érdekek. De a realitásokat is észben kell tartani: egy 9 milliós ország érdekérvényesítő képessége a nullához közelít, a gazdasága meg leginkább másoktól függ. Éppen ezért nagy és erős barátokra van szüksége, hogy sikeresen tudja érvényesíteni az igényeit, cserébe pedig ahol tud, besegít a barátainak és úgy általában támogatja őket. Éppen ezért kijelenthetjük, hogy a Nyugathoz, és azon belül Brüsszelhez való közeledés, és úgy egyáltalán, a mind szorosabb integráció az egész európai közösség jól felfogott érdeke. Ha azt akarjuk, hogy Európa ne tűnjön el a süllyesztőben, akkor a közös érdeket kell a nemzeti érdek elé helyeznünk! Maradjon meg a nemzettudat! Maradjanak meg a nemzeti fociválogatottak! De igenis össze kell kapaszkodnunk és együtt kell lépnünk! Nem pedig huszonháromszor megerősíteni minden racionális döntést. Csak azért, mert valami nemzeti, nem biztos hogy többet érünk vele. Azt állítani, hogy az integrációt meg csak egzisztenicaféltésből szorgalmazzák azok, akik az egyesült Európában látják a jövőt, felháborító. Azonban az igaz, hogy nem csak egy európai értékrend van. De ezek az értékrendek nem állnak szemben egymással. Közös alapokról fakadnak, kiegészítik egymást, és egymás mellett léteznek. És bár való igaz, vannak antiszemita, idegengyűlölő értékrendek is, azok nem képezik a közös konszenzus részét.
Ez a két írás (Az ostromlott erőd; Győzhetnek-e a magyarok?) jobban megvilágítja a honi konzervativizmus állapotát, mint sok könyv és elemzés. Ez a két írás vallomás. Hogy a hazai konzervativizmus olyan messze van az európai konzervativizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől; hogy a a hazai konzervativizmusnak fogalma sincs Európáról és az európai valóságról; hogy nem tudja, miért tekintenek rá úgy, mint a naftalinból előhalászott bocskaira; hogy nincs jövőképe, csak ellenségéképe, ami nélkül nem tudja meghatározni önmagát. Ezek az írások bebizonyítják, hogy nem csak a politikusok felelősek a mai magyar jobboldal állapotáért, hanem a holdudvadba tartozó gondolkodók is. És ez azért elszomorító, mert nem látszik semmyilyen új árnyalat a horizonton, mindenki csak az "öregeket" másolja és ismétli.
2012. szeptember 6., csütörtök
Shame on US!
Érlelődik már bennem úgy péntek óta, hogy írjak erről, de hagyni akartam ülepedni egy kicsit, nem akartam indulatból írni. És meg akartam ismerni mások véleményét is, mert eddigre mindenki megszólalt már a témában, aki akart.
Alapeset: a vonatkozó nemzetközi szerződések érzelmében kiadtunk egy életfogytiglanra elítélt külföldi állampolgárt a hazájának, hogy ott töltse le a büntetése hátralevő részét, amit etnikai alapon elkövetett, előre kitervelt, brutális kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságért kapott. Ez így rendben is lenne, de...és ez egy baromi nagy 'de', a gyilkosságot elkövető azeri állampolgárt azóta az év embernének választották hazájában, utcákat, tereket, iskolákat neveznek el róla és tettét az ifjúság számára követendő példaként emlegetik. Vagyis Azerbajdzsánban alvó embert baltával lefejezni ér, sőt, menő, ha az áldozat örmény. És ilyen előzmények után a magyar fél, a KIM, a kiadatás mellett döntött.
Nem fogok az 'egyszerű újságolvasó'-hasonlattal, az elmúlt néhány napban eléggé elhasználódott. De egy minisztériumnak illett volna tájékozódnia, mielőtt meghoz egy ilyen döntést. Például, hogy az elítélt letölti-e a kiszabott ítélet hátralevő részét. Ez azonban egyértelműen elmaradt, ami meg utána következett, rosszabb volt, mint egy átlagos szcientológus kampány - tele volt kontraproduktív öngólokkal. Először hallgatott az összes magyar illetékes szerv, hiszen ha nem veszünk róla tudomást, a probléma egy idő után feladja és magától megszűnik. Majd mikor az előző stratégia nem jött be, kiállt valaki a kamerák elé, és kijelentette, hogy mi úgy jártunk el, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de az azeriek megszegték a szavukat, tessék, itt egy faxmásolat, ami csak a Magyar Nemzet szerkesztőségében lelhető fel.
Azokat a felröppenő pletykákat meg ne is említsük, hogy állítólag 3 milliárd dollárért fognak az azeriek magyar állampapírt vásárolni, támogatandó a folytatólagos kuruckodást! (Bár a pénz még nincs itt, a gyilkos már ott van, és égünk mint a rongy, tehát utalni sem kell majd a jövőben, megerősítendő a védekezést.)
Nem tudom, mi szomorúbb. Hogy egy magát kereszténynek valló kormány így megy szembe a keresztényi tanításokkal napi politikai érdekből, vagy hogy ennyire lesz@rják a döntéseik következményeit. Netalán hogy pénzért mindent hajlandóak megtenni, amíg az nem az IMF pénze, mert azt a pénzt nem lehetne csak úgy átutalni Simicskának.
Én személy szerint mélységesen szégyenlem magamat az országom kormánya helyett is, mert amit az elmúlt néhány napban, a botrány kipattanása óta művelnek, az megbocsájthatatlan. Nincs bennük annyi gerinc, hogy kiálljanak és bocsánatot kérjenek azoktól, akiket megbántottak felelőtlenségükkel. Éppen ezért voltam kinn szeptember 4-én a Kossuth téren, hogy másokhoz hasonlóan kifejezzem, ha a felelősökben nincs is szégyenérzet, bennem van, azért, amit tettek. Sajnálom, hogy ilyen választott vezetőim vannak, mert ez engem is minősít.
Bocsáss meg, Örményország!
Alapeset: a vonatkozó nemzetközi szerződések érzelmében kiadtunk egy életfogytiglanra elítélt külföldi állampolgárt a hazájának, hogy ott töltse le a büntetése hátralevő részét, amit etnikai alapon elkövetett, előre kitervelt, brutális kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságért kapott. Ez így rendben is lenne, de...és ez egy baromi nagy 'de', a gyilkosságot elkövető azeri állampolgárt azóta az év embernének választották hazájában, utcákat, tereket, iskolákat neveznek el róla és tettét az ifjúság számára követendő példaként emlegetik. Vagyis Azerbajdzsánban alvó embert baltával lefejezni ér, sőt, menő, ha az áldozat örmény. És ilyen előzmények után a magyar fél, a KIM, a kiadatás mellett döntött.
Nem fogok az 'egyszerű újságolvasó'-hasonlattal, az elmúlt néhány napban eléggé elhasználódott. De egy minisztériumnak illett volna tájékozódnia, mielőtt meghoz egy ilyen döntést. Például, hogy az elítélt letölti-e a kiszabott ítélet hátralevő részét. Ez azonban egyértelműen elmaradt, ami meg utána következett, rosszabb volt, mint egy átlagos szcientológus kampány - tele volt kontraproduktív öngólokkal. Először hallgatott az összes magyar illetékes szerv, hiszen ha nem veszünk róla tudomást, a probléma egy idő után feladja és magától megszűnik. Majd mikor az előző stratégia nem jött be, kiállt valaki a kamerák elé, és kijelentette, hogy mi úgy jártunk el, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de az azeriek megszegték a szavukat, tessék, itt egy faxmásolat, ami csak a Magyar Nemzet szerkesztőségében lelhető fel.
Azokat a felröppenő pletykákat meg ne is említsük, hogy állítólag 3 milliárd dollárért fognak az azeriek magyar állampapírt vásárolni, támogatandó a folytatólagos kuruckodást! (Bár a pénz még nincs itt, a gyilkos már ott van, és égünk mint a rongy, tehát utalni sem kell majd a jövőben, megerősítendő a védekezést.)
Nem tudom, mi szomorúbb. Hogy egy magát kereszténynek valló kormány így megy szembe a keresztényi tanításokkal napi politikai érdekből, vagy hogy ennyire lesz@rják a döntéseik következményeit. Netalán hogy pénzért mindent hajlandóak megtenni, amíg az nem az IMF pénze, mert azt a pénzt nem lehetne csak úgy átutalni Simicskának.
Én személy szerint mélységesen szégyenlem magamat az országom kormánya helyett is, mert amit az elmúlt néhány napban, a botrány kipattanása óta művelnek, az megbocsájthatatlan. Nincs bennük annyi gerinc, hogy kiálljanak és bocsánatot kérjenek azoktól, akiket megbántottak felelőtlenségükkel. Éppen ezért voltam kinn szeptember 4-én a Kossuth téren, hogy másokhoz hasonlóan kifejezzem, ha a felelősökben nincs is szégyenérzet, bennem van, azért, amit tettek. Sajnálom, hogy ilyen választott vezetőim vannak, mert ez engem is minősít.
Bocsáss meg, Örményország!
2012. augusztus 22., szerda
Miért nem lesz kormányváltás 2014-ben?
Bár nem vagyok sem választási szakértő, sem közvélemény-kutató, a kormányváltás 2014-ben el fog maradni, több okból is.
1.) Az új választási rendszer
A Fidesz által tervezett választási rendszer egy haszonélvezője van: a Fidesz. Az átrajzolt körzethatárok, a lecsökkentett képviselői létszám, a listás-egyéni (93-106) helyek megoszlása és a nemzetiségi képviselők intézménye (akik mindig a kormányoldalhoz kénytelenek húzni, ha akarnak valamit), valamit az induláshoz szükséges ajánlócédulák számának megnövelése és az ezek gyűjtésére rendelkezésre álló idő csökkentése mind egy országos lefedettségű, forrásokkal bőven ellátott párt felé billenti a mérleg nyelvét.
2.) A Jobbik
Bár minden fórumon tagadja, a Fidesz jövőbeli fű alatti koalíciós partnerként tekint a Jobbikra. (Emlékszünk még az FKGP-re és Torgyán doktorra?) A Jobbikban megvan a potenciál egy 10% körüli eredmény elérésére, amivel aktívan támogathatja a kormányt egyes fontos, nemzeti ügyekben bizonyos engedményekért cserébe, a Fideszben pedig megvan a hajlandóság a szélsőjobbal való együttműködésre a komcsik/libsik/multik ellenében, ha cserébe elég Horty-szobrot avatni, rasszistákat és nyilasokat bevenni a NAT-ba, olyanokat kriminalizálni, akikért senki sem áll ki.
3.) Az ellenzék
Jelenleg a magyar demokratikus ellenzék igencsak fragmentált. MSZP, LMP, DK, Szolidaritás, 4K!, Milla... És bár mindnek közös a célja, nem keresik a közös nevezőt, a legkisebb közös többszöröst! Megy a fúrás, áskálódás és "építkezés" csak hogy az elkerülhetetlen választások előtti egyeztetésekben jobb alkupozícióban legyenek. Pedig az új választási rendszer rákényszeríti majd az ellenzék pártjait egy lista és közös jelöltek indítására, ami egy olyan egyeztetési folyamatot és választókerületenként jelöltválogatást kíván, amit nem lehet a választások előtt fél évvel lezavarni, mert a "talpasokkal" is ki kell egyezni, hogy legyen az egészből valami. Bár mind azt hangoztatják, hogy van még idő, már régen kifutottunk belőle: a választási törvény átverése után kellett volna megkezdeni az egyeztetéseket és tárgyalásokat, nem pedig még mindig ásni az árkokat.
4.) A bizonytalan választópolgár
A bizonytalan magyar választó döntően a fülkében, a papír fölött dönt, hogy kire szavaz. De a biztos pártszavazókkal ellentétben csak akkor megy el szavazni, ha tud kire. Jelenleg a magyar lakosság nagy része enervált, elege van a politikából és nincs olyan, akire a szavazatát adná. Vagyis inkább otthon marad majd, nem megy el regisztrálni és szavazni sem - ha a politika hasonló mederben folyik tovább és nem áll be gyökeres változás.
Vagyis 2014-ben továbbra is Fidesz-KDNP koalíció fog kormányozni, igaz nem kétharmaddal, de a Jobbik külső segítségével viszonylag stabilan.
Egy apró megjegyzés a regisztrációhoz: regisztráció olyan országokban van, ahol nincs up-to-date népességnyilvántartás. Magyarországon viszont működik, a meglevő adatok alapján küldik ki a kopogtatócédulákat. Aki tehát nem iratkozik fel, annak kopogtatócédula sem jár? Vagy jár mindenkinek, de utólag kimazsolázzuk azokat, akik nem iratkoztak fel, és az ő ajánlásuk nem ér? Továbbá ahol regisztráció van, ott az állam belép az állampolgár tereibe, könnyen elérhető helyeken (pl.: plázákban) lehet regisztrálni. Magyarországon viszont valószínűleg a választópolgár lesz majd az, aki az egész ügyintézés terhét viseli majd: regisztráció kormányablaknál a járásszékhelyen, kizárólag munkanapokon 10-től fél 1-ig. De ne legyen igazam.
1.) Az új választási rendszer
A Fidesz által tervezett választási rendszer egy haszonélvezője van: a Fidesz. Az átrajzolt körzethatárok, a lecsökkentett képviselői létszám, a listás-egyéni (93-106) helyek megoszlása és a nemzetiségi képviselők intézménye (akik mindig a kormányoldalhoz kénytelenek húzni, ha akarnak valamit), valamit az induláshoz szükséges ajánlócédulák számának megnövelése és az ezek gyűjtésére rendelkezésre álló idő csökkentése mind egy országos lefedettségű, forrásokkal bőven ellátott párt felé billenti a mérleg nyelvét.
2.) A Jobbik
Bár minden fórumon tagadja, a Fidesz jövőbeli fű alatti koalíciós partnerként tekint a Jobbikra. (Emlékszünk még az FKGP-re és Torgyán doktorra?) A Jobbikban megvan a potenciál egy 10% körüli eredmény elérésére, amivel aktívan támogathatja a kormányt egyes fontos, nemzeti ügyekben bizonyos engedményekért cserébe, a Fideszben pedig megvan a hajlandóság a szélsőjobbal való együttműködésre a komcsik/libsik/multik ellenében, ha cserébe elég Horty-szobrot avatni, rasszistákat és nyilasokat bevenni a NAT-ba, olyanokat kriminalizálni, akikért senki sem áll ki.
3.) Az ellenzék
Jelenleg a magyar demokratikus ellenzék igencsak fragmentált. MSZP, LMP, DK, Szolidaritás, 4K!, Milla... És bár mindnek közös a célja, nem keresik a közös nevezőt, a legkisebb közös többszöröst! Megy a fúrás, áskálódás és "építkezés" csak hogy az elkerülhetetlen választások előtti egyeztetésekben jobb alkupozícióban legyenek. Pedig az új választási rendszer rákényszeríti majd az ellenzék pártjait egy lista és közös jelöltek indítására, ami egy olyan egyeztetési folyamatot és választókerületenként jelöltválogatást kíván, amit nem lehet a választások előtt fél évvel lezavarni, mert a "talpasokkal" is ki kell egyezni, hogy legyen az egészből valami. Bár mind azt hangoztatják, hogy van még idő, már régen kifutottunk belőle: a választási törvény átverése után kellett volna megkezdeni az egyeztetéseket és tárgyalásokat, nem pedig még mindig ásni az árkokat.
4.) A bizonytalan választópolgár
A bizonytalan magyar választó döntően a fülkében, a papír fölött dönt, hogy kire szavaz. De a biztos pártszavazókkal ellentétben csak akkor megy el szavazni, ha tud kire. Jelenleg a magyar lakosság nagy része enervált, elege van a politikából és nincs olyan, akire a szavazatát adná. Vagyis inkább otthon marad majd, nem megy el regisztrálni és szavazni sem - ha a politika hasonló mederben folyik tovább és nem áll be gyökeres változás.
Vagyis 2014-ben továbbra is Fidesz-KDNP koalíció fog kormányozni, igaz nem kétharmaddal, de a Jobbik külső segítségével viszonylag stabilan.
Egy apró megjegyzés a regisztrációhoz: regisztráció olyan országokban van, ahol nincs up-to-date népességnyilvántartás. Magyarországon viszont működik, a meglevő adatok alapján küldik ki a kopogtatócédulákat. Aki tehát nem iratkozik fel, annak kopogtatócédula sem jár? Vagy jár mindenkinek, de utólag kimazsolázzuk azokat, akik nem iratkoztak fel, és az ő ajánlásuk nem ér? Továbbá ahol regisztráció van, ott az állam belép az állampolgár tereibe, könnyen elérhető helyeken (pl.: plázákban) lehet regisztrálni. Magyarországon viszont valószínűleg a választópolgár lesz majd az, aki az egész ügyintézés terhét viseli majd: regisztráció kormányablaknál a járásszékhelyen, kizárólag munkanapokon 10-től fél 1-ig. De ne legyen igazam.
2012. augusztus 6., hétfő
Érthetetlen rasszizmus
Nem értem a rasszista embereket. Rasszistának lenni itt Magyarországon nem olyasmi, ami nagyon kifizetődő. Hiszen a honfoglalástól kezdve annyi népességmozgás, betelepülés volt a Kárpát-medencében, hogy bármelyik etnikum ellen is emelné fel a hangját az egyszerű mezei rasszista, egy alapos családfa-kutatás bebizonyítaná, hogy volt a felmenői között olyan, aki ellen szót emel.
Továbbá szerintem a rasszizmus nem ad igazi válaszokat bonyolult kérdésekre. Csak felteszi a maga irányított kérdését, ami közel áll az igazsághoz de nem fedi azt, majd társadalmi valóságként állítja be a hamis előfeltevését és egyszerű, jól harsogható választ ad, ami illeszkedik a saját gondolatmenetébe.
Vegyük a jelenkori magyar politika abszolút toposzát, a 'cigánybűnözést'. Az alapprobléma (Miért magas a roma népesség körében a bűnelkövetés aránya?) elferdítése után feltett kérdésre egyszerű választ adott: "Mert a cigányoknál ez a szokás!". Pont. Ennyi, vége, semmi érvelés. A cigányoknak a vérükben van a lopás, kész! Megoldás: zárjuk be az összeset, akit érünk! Egy kétbites, logikát nélkülöző gondolatfonálra felfűzhető az egész, komolyabb agyi teljesítményt nem kell mögé állítani, könnyen megjegyezhető és skandálható.
Azonban az egész 'cigánybűnözés' téma nem ilyen egyszerű. Ma Magyarországon bűnözés van, ami a roma lakosság körében nem etnikai, hanem más, elsődlegesen társadalmi okok miatt magasabb. Ezt pedig nem lehet annyival orvosolni, hogy mindenkit bezárunk az amúgy is terhelhetősége határán egyensúlyozó magyar büntetés-végrehajtási intézményekbe, aki egy kicsit is gyanúsnak tűnik. Meg kell adni a leszakadó/leszakadt és ezért bűnözéstől jobban sújtott rétegeknek a kitörési lehetőséget: nem megkönnyíteni az iskola elhagyását, hanem kitolni a tanulási ciklust. Ezzel párhuzamosan szélesíteni a tanár és a diák jogköreit; megértetni a diákokkal és a szüleikkel, hogy nem csak jogaik vannak, hanem kötelezettségeik; szélesíteni a diákok lehetőségeit iskolaválasztás tekintetében és akár törvényi erővel rávenni a szülőket, hogy járassák iskolába a gyereket, mindegy mi történik a világban. Ez azonban csak az egyik aspektusa a megoldásnak. Ahhoz, hogy a végzettek el tudjanak helyezkedni és ne a munkanélküli kétségbeesettek táborát gyarapítsák, stabil gazdasági és törvényi környezet kell, ami megtérülést és kiszámíthatóságot ígér a befektetőknek, legyenek azok akár hazaiak, akár külföldiek.
Azonban hogy ez megtörténjen, mélyreható reformok, változások kellenek, amik sajnos nem hoznak eredményt egyik napról a másikra. A mai magyar politikai elit azonban a villámgyorsan kommunikálható eredményekben hisz, és semmit sem támogat, amihez az elődjének bármilyen köze volt. Ezért van 4 évente önkormányzati/egészségügyi/oktatási reform, és ezért küszködnek a nagy ellátórendszerek. Mert mindig csak toldozgatnak-foldozgatnak a döntéshozók, és a bajok eredőjével nem foglalkoznak, mert az túl sok érdeket sértene. Ezért gyűlnek a feszültségek, amik aztán olyan indulatokban fakadnak ki, amilyenekben.
Nem értem a rasszista embereket. Ahelyett, hogy a bajok eredőjével foglalkoznának, indulati alapon hozott látszatmegoldásaikkal csak újratermelik a problémákat és még több feszültséget generálnak, szétfeszítve, szétrombolva azt, amit megvédeni szándékoztak, ezzel bizonyítva, hogy indulati alapon, előítéletekkel terhelve nem lehet felelős döntéseket hozni.
Továbbá szerintem a rasszizmus nem ad igazi válaszokat bonyolult kérdésekre. Csak felteszi a maga irányított kérdését, ami közel áll az igazsághoz de nem fedi azt, majd társadalmi valóságként állítja be a hamis előfeltevését és egyszerű, jól harsogható választ ad, ami illeszkedik a saját gondolatmenetébe.
Vegyük a jelenkori magyar politika abszolút toposzát, a 'cigánybűnözést'. Az alapprobléma (Miért magas a roma népesség körében a bűnelkövetés aránya?) elferdítése után feltett kérdésre egyszerű választ adott: "Mert a cigányoknál ez a szokás!". Pont. Ennyi, vége, semmi érvelés. A cigányoknak a vérükben van a lopás, kész! Megoldás: zárjuk be az összeset, akit érünk! Egy kétbites, logikát nélkülöző gondolatfonálra felfűzhető az egész, komolyabb agyi teljesítményt nem kell mögé állítani, könnyen megjegyezhető és skandálható.
Azonban az egész 'cigánybűnözés' téma nem ilyen egyszerű. Ma Magyarországon bűnözés van, ami a roma lakosság körében nem etnikai, hanem más, elsődlegesen társadalmi okok miatt magasabb. Ezt pedig nem lehet annyival orvosolni, hogy mindenkit bezárunk az amúgy is terhelhetősége határán egyensúlyozó magyar büntetés-végrehajtási intézményekbe, aki egy kicsit is gyanúsnak tűnik. Meg kell adni a leszakadó/leszakadt és ezért bűnözéstől jobban sújtott rétegeknek a kitörési lehetőséget: nem megkönnyíteni az iskola elhagyását, hanem kitolni a tanulási ciklust. Ezzel párhuzamosan szélesíteni a tanár és a diák jogköreit; megértetni a diákokkal és a szüleikkel, hogy nem csak jogaik vannak, hanem kötelezettségeik; szélesíteni a diákok lehetőségeit iskolaválasztás tekintetében és akár törvényi erővel rávenni a szülőket, hogy járassák iskolába a gyereket, mindegy mi történik a világban. Ez azonban csak az egyik aspektusa a megoldásnak. Ahhoz, hogy a végzettek el tudjanak helyezkedni és ne a munkanélküli kétségbeesettek táborát gyarapítsák, stabil gazdasági és törvényi környezet kell, ami megtérülést és kiszámíthatóságot ígér a befektetőknek, legyenek azok akár hazaiak, akár külföldiek.
Azonban hogy ez megtörténjen, mélyreható reformok, változások kellenek, amik sajnos nem hoznak eredményt egyik napról a másikra. A mai magyar politikai elit azonban a villámgyorsan kommunikálható eredményekben hisz, és semmit sem támogat, amihez az elődjének bármilyen köze volt. Ezért van 4 évente önkormányzati/egészségügyi/oktatási reform, és ezért küszködnek a nagy ellátórendszerek. Mert mindig csak toldozgatnak-foldozgatnak a döntéshozók, és a bajok eredőjével nem foglalkoznak, mert az túl sok érdeket sértene. Ezért gyűlnek a feszültségek, amik aztán olyan indulatokban fakadnak ki, amilyenekben.
Nem értem a rasszista embereket. Ahelyett, hogy a bajok eredőjével foglalkoznának, indulati alapon hozott látszatmegoldásaikkal csak újratermelik a problémákat és még több feszültséget generálnak, szétfeszítve, szétrombolva azt, amit megvédeni szándékoztak, ezzel bizonyítva, hogy indulati alapon, előítéletekkel terhelve nem lehet felelős döntéseket hozni.
2012. augusztus 2., csütörtök
Felsőoktatás 2012
Beköszöntött az uborkaszezon, szünet van a Parlamentben és mindenki nézi az Olimpiát. Mielőtt eljött volna a politikai holtszezon, két igen fontos ügyben ítéletet hirdetett az Alkotmánybíróság. Az egyik a bírák nyugdíjazásáról szóló törvény megsemmisítése (miniszterelnöki reakció: "A rendszer marad."), a másik pedig az állami finanszírozású képzésben tanuló hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés alkotmányellenességének kimondása.
Nem akarok elsiklani a bírák nyugdíjazásának komolysága felett, hiszen a jogbiztonságot erősen érinti egy ilyen rapid módra meghozott és végrehajtott törvény, aminek az elkaszálását üdvözlöm, azonban a hallgatói szerződés további nemléte is ugyanolyan fajsúlyú esemény.
Eddig Magyarországon a kiemelkedés útja egy főiskola/egyetem elvégzése volt: adott valami papírt, amire büszkén tekinthetett a már végzett hallgató és ha szerencséje volt, azzal is foglalkozhatott pénzkereső állásában, amit tanult. Természetesen voltak olyanok, akiknek a rendszer csípte a szemét, de jól működött és megadta a társadalmi felemelkedés lehetőségét.
Ezzel szemben a jelenlegi irányvonal azt célozza, hogy olyan embereket képezzünk, akik majd talán el tudnak helyezkedni jól fizető állásokban a hazánkba települő multiknál. Ez mind szép és jó, de nem csak az az értékes ember, aki közép- vagy felső vezető, és van miből adóznia. Ehhez adjuk hozzá az állami képzéseken is fizetendő költségtérítés összegét és a Diákhitel második inkarnációját: az, aki a vakszerencse folytán bejut egy egyetemre, talál munkát, amit az alatt a 3-5 év alatt végezhet, amíg tanul (hogy a megélhetését tudja fedezni, mert a diákhitel a tandíjra megy el) nyakig eladósodva kerül majd ki az egyetemről, és amíg érvényben volt a most elkaszált jogszabály, csak itthon vállalhatott volna munkát. Kecsegtető? Ugye, hogy nem!
Ez a felsőoktatási koncepció (leszámítva a szerződést) egyvalamit fog elérni: azok, akik megtehetik, már külföldön kezdik meg az egyetemi tanulmányaikat (Ausztriában nagyon jó az oktatási rendszer és kocsival is gyorsan elérhető, Németországban ugyanez a helyzet és alig 1-2 óra repülővel) és onnan már haza sem fognak jönni, külföldön fognak munkát vállalni és családot alapítani. Néhanapján jönnek majd csak ide Kelet-Európába, rokonlátogatóba. Akik ezt nem tehetik meg, azok legyenek bármennyire ellentétes beállítottságúak, kénytelenek lesznek verekedni azokért a helyekért, amikre állítólag szükség lesz, mire végeznek és küzdhetnek életük végéig a pályakezdés előtt felhalmozott adósságukkal.
Lényeges dolog, hogy nem lesz hallgatói szerződés, de nem elégséges. Hiszen a hallgatók idekötése hatalmi eszközökkel csak egy része az egésznek, amibe beletartozik a keretszámokkal való variálás, a Diákhitel átszerkesztése és a tandíj hirtelen bevezetése.
Nem tudom, mit szolgál ez az oktatáspolitika, de biztosan nem a szegényebb rétegek felemelkedését.
Nem akarok elsiklani a bírák nyugdíjazásának komolysága felett, hiszen a jogbiztonságot erősen érinti egy ilyen rapid módra meghozott és végrehajtott törvény, aminek az elkaszálását üdvözlöm, azonban a hallgatói szerződés további nemléte is ugyanolyan fajsúlyú esemény.
Eddig Magyarországon a kiemelkedés útja egy főiskola/egyetem elvégzése volt: adott valami papírt, amire büszkén tekinthetett a már végzett hallgató és ha szerencséje volt, azzal is foglalkozhatott pénzkereső állásában, amit tanult. Természetesen voltak olyanok, akiknek a rendszer csípte a szemét, de jól működött és megadta a társadalmi felemelkedés lehetőségét.
Ezzel szemben a jelenlegi irányvonal azt célozza, hogy olyan embereket képezzünk, akik majd talán el tudnak helyezkedni jól fizető állásokban a hazánkba települő multiknál. Ez mind szép és jó, de nem csak az az értékes ember, aki közép- vagy felső vezető, és van miből adóznia. Ehhez adjuk hozzá az állami képzéseken is fizetendő költségtérítés összegét és a Diákhitel második inkarnációját: az, aki a vakszerencse folytán bejut egy egyetemre, talál munkát, amit az alatt a 3-5 év alatt végezhet, amíg tanul (hogy a megélhetését tudja fedezni, mert a diákhitel a tandíjra megy el) nyakig eladósodva kerül majd ki az egyetemről, és amíg érvényben volt a most elkaszált jogszabály, csak itthon vállalhatott volna munkát. Kecsegtető? Ugye, hogy nem!
Ez a felsőoktatási koncepció (leszámítva a szerződést) egyvalamit fog elérni: azok, akik megtehetik, már külföldön kezdik meg az egyetemi tanulmányaikat (Ausztriában nagyon jó az oktatási rendszer és kocsival is gyorsan elérhető, Németországban ugyanez a helyzet és alig 1-2 óra repülővel) és onnan már haza sem fognak jönni, külföldön fognak munkát vállalni és családot alapítani. Néhanapján jönnek majd csak ide Kelet-Európába, rokonlátogatóba. Akik ezt nem tehetik meg, azok legyenek bármennyire ellentétes beállítottságúak, kénytelenek lesznek verekedni azokért a helyekért, amikre állítólag szükség lesz, mire végeznek és küzdhetnek életük végéig a pályakezdés előtt felhalmozott adósságukkal.
Lényeges dolog, hogy nem lesz hallgatói szerződés, de nem elégséges. Hiszen a hallgatók idekötése hatalmi eszközökkel csak egy része az egésznek, amibe beletartozik a keretszámokkal való variálás, a Diákhitel átszerkesztése és a tandíj hirtelen bevezetése.
Nem tudom, mit szolgál ez az oktatáspolitika, de biztosan nem a szegényebb rétegek felemelkedését.
2012. július 20., péntek
Egy gyilkosság margójára
Ami történt, szomorú. Meggyilkoltak egy fiatal lányt. És az okosok megint előrángatták a hajánál fogva a halálbüntetés visszaállításáról szóló vitát.
Nem akarom kisebbíteni az esetleges fájdalmat, de nézzük meg objektíven, mi történt. Az áldozat: 25 éves, jó megjelenésű, rendezett életű, fehér nő; foglalkozása: rendőrségi pszichológus. Ennyi elég volt, hogy bekerüljön az országos média fősodrába, mindenki vele foglalkozzon és hogy 'halál'-t kiáltsanak a gyilkosára (gyilkosaira). Nem kisebbíteni akarom a tett jelentőségét, de ha egy hasonló korú, hasonló megjelenésű, napszámosként dolgozó cigány nőt gyilkolnak meg, hol marad a társadalmi felháborodás?! Mindenki elintézi egy legyintéssel, hogy 'Ezek ilyenek' és az eset talán(!) bekerül mínuszos hírként a helyi lapokba. Sajnos ilyen a média természete: mi tettük ilyenné. Hiszen azon jobban meg lehet döbbenni, hogy megölnek egy 'kvázi rendőrt' (Már senki sincs biztonságban!), mint azon, hogy egy kisemmizett szerencsétlentől elvesznek még valamit.
Summa summarum: egy mezei gyilkosságot jól felfújt minden érintett szereplő.
A halálbüntetés visszaállításáról szóló álvitáról meg... Az európai konszenzus része a halálbüntetés tilalma. A nagyon súlyos cselekményeket elkövető visszaesőket elzárjuk a társadalomtól nagyon hosszú időre, akár örökre, de meg nem öljük. Ezt az élethez való jogból és annak felsőbbségéből vezette le a nemzetközi közösség és a magyar Alkotmánybíróság - az AB első döntései között volt a halálbüntetés alkotmányellenesé nyilvánítása. (És mint 2007 óta tudjuk, az AB ítéletei kötelezőek, alóluk nincs kibúvó - Orbán Viktor bölcs szavai ellenzékben.) Ebben a témában létezik számos nemzetközi szerződés, nem keveset közülük Magyarország aláírt és ratifikált. Ha a halálbüntetést mégis visszaállítaná a jelenlegi kormány, akkor nyugodtan elrepíthetnék az egész országot hátsó Mongóliába, mert nem csak az EU-ból, de az egész civilizált európai kultúrtérből kiiratkoznánk egyetlen tollvonással. Ezért álvita ez: a Fidesz gesztusokkal akar szavazatokat szerezni a jobbszélről, abban a biztos tudatban, hogy nem fog semmit sem tenni a témában, mert azzal magának (is) ártana nagy mértékben. Továbbá még egy ok, amiért mutogathat az EU-ra, mint nagy, gonosz külföldi entitásra, ami nem engedi megcsinálni azt, amire a kétharmad szerint a népnek igénye van.
A gyakorlati oldalról megközelítve: nézzük meg az USA rendszerét. Mire oda jut egy elítélt, hogy a kivégzésére kísérik, túl az első- és másodfokú tárgyaláson, rengeteg per-újrafelvételi kérelmen, és esetleges új eljáráson. Ez változó időintervallumot ölel fel, de ez alatt a rendszer biztosra tudja mondani, hogy valaki elkövette-e azt, amivel vádolják, vagy sem. És még így is vannak ártatlanul kivégzett emberek! A halálbüntetés a végrehajtás utáni megmásíthatatlanságából fakadóan nem jó büntetés. Hiszen hiába a tökéletes rendszer, hiába a tökéletes eljárásjogi kódex és jogi szabályozás, a rendszer fogaskerekei emberek, akik hibázhatnak. És egy olyan eljárásban, ahol ember(ek) élete a tét, nincs helye hibának. Ha ártatlanul bebörtönöznek valakit, akár hosszú időre és kiderül az ártatlansága, van lehetőség a kompenzációra. De a halálbüntetés végrehajtása után már csak széttárhatja az ember a karjai: Ez történt, legközelebb jobban figyelünk. Továbbá - szerintem - a halálbüntetésnek elrettentő erőt tulajdonítani ostobaság. Ha ott lebeg az elkövető feje fölött Damoklész kardjaként a halálbüntetés lehetősége, nem fog tanúkat hagyni maga után, hogy könnyebben küldjék a kivégzőosztag elé vagy a villamosszékbe. Természetesen lehet sorolni statisztikákat, hogy azokban az államokban, ahol a halálbüntetés érvényben van, mennyivel kevesebb a bűncselekmény (nem igaz - FONTOS LINK! - 100.000 lakosra jutó gyilkosságok száma államokra és évekre lebontva), de azt is meg kéne nézni, hogy ahol van halálbüntetés, mennyivel erőszakosabbak a bűnelkövetők. A saját vér- és bosszúszomjunk kielégítése és a szemet szemért elv logikájának megtartása nem kielégítő akkor, ha a fentiek miatt mások kárt szenvednek - a linkben lévő statisztika pedig pont ezt bizonyítja.
És végül néhány szó a magyarországi alkalmazásról. Jelenleg a bírósági rendszer ha nincs is romokban, de a politika úgy szól bele, ahogy nem szégyell. Egy ilyen irányított bírósági rendszerben akarjuk megadni a politikának a jogot, hogy azt végeztessen ki, akit akar? (Longshot, de ez lehet a vége.) Továbbá: kutassuk már elő Kaiser Edét! Ugyan már nem Mórért ül, de 2002-2003 környékén mindenki a fejét akarta. Akkor mi lett volna, ha a kivégzése után derül ki a tettesek kiléte? Ugye?
Az emberi élet szent és sérthetetlen, függetlenül a körülményektől. Ez európai konszenzus. Aki ez ellen a konszenzus ellen ágál, ELLENED ágál. Hiszen mindig csak egy kicsit vesznek el a szabadságodból, így a végén már önként hajtod a fejed az igába.
És a zárógondolat Gandhitól:
Nem akarom kisebbíteni az esetleges fájdalmat, de nézzük meg objektíven, mi történt. Az áldozat: 25 éves, jó megjelenésű, rendezett életű, fehér nő; foglalkozása: rendőrségi pszichológus. Ennyi elég volt, hogy bekerüljön az országos média fősodrába, mindenki vele foglalkozzon és hogy 'halál'-t kiáltsanak a gyilkosára (gyilkosaira). Nem kisebbíteni akarom a tett jelentőségét, de ha egy hasonló korú, hasonló megjelenésű, napszámosként dolgozó cigány nőt gyilkolnak meg, hol marad a társadalmi felháborodás?! Mindenki elintézi egy legyintéssel, hogy 'Ezek ilyenek' és az eset talán(!) bekerül mínuszos hírként a helyi lapokba. Sajnos ilyen a média természete: mi tettük ilyenné. Hiszen azon jobban meg lehet döbbenni, hogy megölnek egy 'kvázi rendőrt' (Már senki sincs biztonságban!), mint azon, hogy egy kisemmizett szerencsétlentől elvesznek még valamit.
Summa summarum: egy mezei gyilkosságot jól felfújt minden érintett szereplő.
A halálbüntetés visszaállításáról szóló álvitáról meg... Az európai konszenzus része a halálbüntetés tilalma. A nagyon súlyos cselekményeket elkövető visszaesőket elzárjuk a társadalomtól nagyon hosszú időre, akár örökre, de meg nem öljük. Ezt az élethez való jogból és annak felsőbbségéből vezette le a nemzetközi közösség és a magyar Alkotmánybíróság - az AB első döntései között volt a halálbüntetés alkotmányellenesé nyilvánítása. (És mint 2007 óta tudjuk, az AB ítéletei kötelezőek, alóluk nincs kibúvó - Orbán Viktor bölcs szavai ellenzékben.) Ebben a témában létezik számos nemzetközi szerződés, nem keveset közülük Magyarország aláírt és ratifikált. Ha a halálbüntetést mégis visszaállítaná a jelenlegi kormány, akkor nyugodtan elrepíthetnék az egész országot hátsó Mongóliába, mert nem csak az EU-ból, de az egész civilizált európai kultúrtérből kiiratkoznánk egyetlen tollvonással. Ezért álvita ez: a Fidesz gesztusokkal akar szavazatokat szerezni a jobbszélről, abban a biztos tudatban, hogy nem fog semmit sem tenni a témában, mert azzal magának (is) ártana nagy mértékben. Továbbá még egy ok, amiért mutogathat az EU-ra, mint nagy, gonosz külföldi entitásra, ami nem engedi megcsinálni azt, amire a kétharmad szerint a népnek igénye van.
A gyakorlati oldalról megközelítve: nézzük meg az USA rendszerét. Mire oda jut egy elítélt, hogy a kivégzésére kísérik, túl az első- és másodfokú tárgyaláson, rengeteg per-újrafelvételi kérelmen, és esetleges új eljáráson. Ez változó időintervallumot ölel fel, de ez alatt a rendszer biztosra tudja mondani, hogy valaki elkövette-e azt, amivel vádolják, vagy sem. És még így is vannak ártatlanul kivégzett emberek! A halálbüntetés a végrehajtás utáni megmásíthatatlanságából fakadóan nem jó büntetés. Hiszen hiába a tökéletes rendszer, hiába a tökéletes eljárásjogi kódex és jogi szabályozás, a rendszer fogaskerekei emberek, akik hibázhatnak. És egy olyan eljárásban, ahol ember(ek) élete a tét, nincs helye hibának. Ha ártatlanul bebörtönöznek valakit, akár hosszú időre és kiderül az ártatlansága, van lehetőség a kompenzációra. De a halálbüntetés végrehajtása után már csak széttárhatja az ember a karjai: Ez történt, legközelebb jobban figyelünk. Továbbá - szerintem - a halálbüntetésnek elrettentő erőt tulajdonítani ostobaság. Ha ott lebeg az elkövető feje fölött Damoklész kardjaként a halálbüntetés lehetősége, nem fog tanúkat hagyni maga után, hogy könnyebben küldjék a kivégzőosztag elé vagy a villamosszékbe. Természetesen lehet sorolni statisztikákat, hogy azokban az államokban, ahol a halálbüntetés érvényben van, mennyivel kevesebb a bűncselekmény (nem igaz - FONTOS LINK! - 100.000 lakosra jutó gyilkosságok száma államokra és évekre lebontva), de azt is meg kéne nézni, hogy ahol van halálbüntetés, mennyivel erőszakosabbak a bűnelkövetők. A saját vér- és bosszúszomjunk kielégítése és a szemet szemért elv logikájának megtartása nem kielégítő akkor, ha a fentiek miatt mások kárt szenvednek - a linkben lévő statisztika pedig pont ezt bizonyítja.
És végül néhány szó a magyarországi alkalmazásról. Jelenleg a bírósági rendszer ha nincs is romokban, de a politika úgy szól bele, ahogy nem szégyell. Egy ilyen irányított bírósági rendszerben akarjuk megadni a politikának a jogot, hogy azt végeztessen ki, akit akar? (Longshot, de ez lehet a vége.) Továbbá: kutassuk már elő Kaiser Edét! Ugyan már nem Mórért ül, de 2002-2003 környékén mindenki a fejét akarta. Akkor mi lett volna, ha a kivégzése után derül ki a tettesek kiléte? Ugye?
Az emberi élet szent és sérthetetlen, függetlenül a körülményektől. Ez európai konszenzus. Aki ez ellen a konszenzus ellen ágál, ELLENED ágál. Hiszen mindig csak egy kicsit vesznek el a szabadságodból, így a végén már önként hajtod a fejed az igába.
És a zárógondolat Gandhitól:
"A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul."
2012. július 19., csütörtök
A remény színháza
A 'remény színháza' egy új keletű (jobboldali) színházi toposz, ami nem szól egyébről, mint hogy a színháznak alapvetően pozitív üzenetű, pozitív végkicsengésű darabokat kell/kéne játszaniuk, ami után a néző megnyugodva, jókedvűen tér haza: "Lám, a jó elnyerte méltó jutalmát, a gonosz megbűnhődött."
A fentebbi definícióból kiindulva a 'remény színháza' nem egyéb, mint az operett. Hiszen az operettben a boldog végkifejlet mindent elsöpör, csak a fekete-fehér árnyalatpár játszik és mindez nyakon van öntve egy gejles, rózsaszín népmesei világképpel, amitől személy szerint felfordul a gyomrom. Ha el akarsz menekülni a valóság elől, tökéletes, de ugyanerre képes vagy a televízió képernyője előtt is, és akkor ki se kell mozdulnod az otthon melegéből.
Szerintem a 'remény színháza' nem egyéb, mint önámítás. Elvitatja a színház eredeti, igazi funkcióit csak azért, mert az igazmondásra pillanatnyilag nincs igény - sehol, semmilyen szinten. A színház pont azért fontos része a kultúrának, mert ha jól működik, gondolkodásra ösztönöz és kimondja az igazságot - bármilyen csúf is. Hogy gondolkodj azon, amit a darabban láttál. Hogy továbbvidd a gondolatmenetet utána, magadban vagy társaságban. Hogy érvelj, mivel és miért értesz egyet, és mivel nem és miért. Hogy szembenézz az eddig magad elől is titkolt társadalmi igazságokkal.
A színház ereje éppen abban rejlik, hogy a jelenre reflektál - a jelen pedig mindig mocskosabb, mint a múlt, ahova jól esik visszanyúlni, hogy "Bezzeg amikor...". Ha csak azért, mert kényelmesebb nem szembenézni a problémákkal, elvesszük ezt a szerepét a színháznak, nem csak a kultúrát, magunkat is halálra ítéljük. Hiszen ha nincs, mi szembesítsen minket hibáinkkal, nincs mi változásra ösztönözzön, akkor nincs ami előre mozdítson bármilyen fejlődést és akkor konstanssá, állandóvá - valamilyen szinten HALOTTÁ - válik a társadalom. És az ég óvjon minket egy megmerevedett, mozgásoktól mentes társadalomtól.
A fentebbi definícióból kiindulva a 'remény színháza' nem egyéb, mint az operett. Hiszen az operettben a boldog végkifejlet mindent elsöpör, csak a fekete-fehér árnyalatpár játszik és mindez nyakon van öntve egy gejles, rózsaszín népmesei világképpel, amitől személy szerint felfordul a gyomrom. Ha el akarsz menekülni a valóság elől, tökéletes, de ugyanerre képes vagy a televízió képernyője előtt is, és akkor ki se kell mozdulnod az otthon melegéből.
Szerintem a 'remény színháza' nem egyéb, mint önámítás. Elvitatja a színház eredeti, igazi funkcióit csak azért, mert az igazmondásra pillanatnyilag nincs igény - sehol, semmilyen szinten. A színház pont azért fontos része a kultúrának, mert ha jól működik, gondolkodásra ösztönöz és kimondja az igazságot - bármilyen csúf is. Hogy gondolkodj azon, amit a darabban láttál. Hogy továbbvidd a gondolatmenetet utána, magadban vagy társaságban. Hogy érvelj, mivel és miért értesz egyet, és mivel nem és miért. Hogy szembenézz az eddig magad elől is titkolt társadalmi igazságokkal.
A színház ereje éppen abban rejlik, hogy a jelenre reflektál - a jelen pedig mindig mocskosabb, mint a múlt, ahova jól esik visszanyúlni, hogy "Bezzeg amikor...". Ha csak azért, mert kényelmesebb nem szembenézni a problémákkal, elvesszük ezt a szerepét a színháznak, nem csak a kultúrát, magunkat is halálra ítéljük. Hiszen ha nincs, mi szembesítsen minket hibáinkkal, nincs mi változásra ösztönözzön, akkor nincs ami előre mozdítson bármilyen fejlődést és akkor konstanssá, állandóvá - valamilyen szinten HALOTTÁ - válik a társadalom. És az ég óvjon minket egy megmerevedett, mozgásoktól mentes társadalomtól.
2012. július 13., péntek
Belebeszélés, de mibe is?
Az utóbbi időben felerősödtek azok a hangok, amelyek azt hangoztatják: az értelmiségiek ne szóljanak bele a politikába, a politikusok dolgába. Különösen igaz ez, amikor kívülről jövő kritika éri a rendszer működését.
De mégis, miért gondolják a politikusok és az adott holdudvar gondolkodói, hogy rajtuk kívül senkinek semmi köze a politikához? Roppant egyszerű a válasz: mert a tudós öregek így gondolják és e szerint a képzet szerint oktatták a jelen gondolkodóit és a oktatják a következő generációkat. A tudós öregek nem egyebek ebben az esetben, mint Bihari Mihály (volt és jelenlegi alkotmánybíró, egyetemi tanár) és Pokol Béla (sokfelé megfordult gondolkodó, egyetemi tanár). Ők ketten jegyzik a hazai politológusképzés alapkönyvét, tehát bárki, akit érdekel ez a téma, legalább két félévet eltölt majd a Politikatudomány című könyvükkel az egyetemi képzése keretein belül. (Figyelem, száraz rész jön.) Ebben a könyvben szerepel egy elmélet, melynek a lényege a következő: a politika, mint társadalmi alrendszer teljesen elkülönül a társadalom többi alrendszerétől; ezek között az alrendszerek között semmilyen kapcsolat nincsen, bár bizonyos csatornákon keresztül az igények (inputok) eljutnak a politika alrendszerébe, ami ezeket az információkat döntésekké (outputokká) konvertálja. [Ez a politika struktualista-funkcionalista elmélete.] Ez az elmélet egy tökéletes társadalomban megállná a helyét, de mint tudjuk, az ember tökéletlen, a társadalom különböző alrendszerei pedig minduntalan összekapcsolódnak - akár a legváratlanabb kapcsolódási pontok mentén is - és mindennek a közepében helyezkedik el a politika. Gondoljunk csak bele, a különböző minisztériumokon belül hány államtitkárság működik, hogy felügyeljen egyes területeket - oktatás, egészségügy, agrárium, gazdaságpolitika... - és ezeket a szerveket szakmai szempontok mozgatják, mert döntően szakemberek (az adott területre specializálódott értelmiségiek) dolgoznak bennük, de a döntés mindig a politikáé, mert a) szakemberek középszintnél magasabbra nemigen kerülnek b) az államtitkárságokat és a minisztériumokat a politika felügyeli c) a döntéseket a választott képviselőkből álló Parlament hozza, ahol a képviselőket kötelezi a frakciófegyelem d) a politikai akarat nem mindig esik egybe a szakmai érdekkel.
Tehát hogy is van ez? Ha a politika avatkozik be a különböző társadalmi rendszerekbe, az rendben van, de ha ezek a rendszerek szeretnének közvetlenül hatni a politikára, az már nem helyes, sőt, visszataszító!
A fentebbi kérdés eldöntését mindenkinek a saját józan belátására bíznám. Mindazonáltal a 'belebeszélés' kérdésének van egy sokkal mélyebb, ki nem mondott vonulata is. Egyrészt az értelmiség lenézése a politika részéről, másrészt a politika felsőbbrendűségi érzése minden más társadalmi réteg ellenében.
A politika jó ideje úgy kezeli az értelmiségit, mint aki csak naphosszat ül a seggén, nem csinál semmi produktívat és túrja az orrát, vagy 'talicskával tolja haza a közpénzt!' (sic) De ez az álláspont a legnagyobb jóindulattal is erősen vitatható. Hiszen értelmiségi mindaz, aki olyan tudással rendelkezik, amivel képes képet alkotni egyes intézkedések helyességéről, helytelenségéről, hasznosságáról. Tehát egy közgazdász ugyanúgy értelmiségi, mint egy pedagógus vagy filozófus. A gondolkodó embereket lenézni pedig soha sem jó dolog, mert a megfogalmazott gondolataik idővel átszivárognak más társadalmi csoportokba - ezért hívjuk az értelmiségit véleményformálónak.
A politika (vagy bármely társadalmi csoport) felsőbbrendűségi érzése pedig régi magyar hagyomány. Hiszen a magyar történelemben mindig voltak olyan alakok, csoportok, osztályok, amelyek jobban tudták, hogy mi kell a népnek, mint a nép maga. Ezt a provincializmust nem akarja meghaladni a társadalom, mert sokkal kényelmesebb ülni az akolmelegben és kikapcsolt aggyal menni a bölcs vezető(k) által kijelölt irányba, mint esetlegesen végiggondolni, hogy éppen mi a tét és miről 'döntenek a fejek fölött'. [Fejek fölötti döntés egy demokráciában nincs: egy képviselőt a választóinak szembesíteni kell tudniuk a döntései következményével, erre pedig a képviselőnek meg kell teremtenie a lehetőséget. Ebből is látszik, hogy nem igazi demokrácia az, ahol a képviselő nyugodt szívvel elsumákolhatja a fogadóóráit, a választói pedig nem követelik a fejét a helyi pártiroda előtt.]
És a longshot zárógondolatnak: a rendszerváltás megadta a döntés szabadságának lehetőségét az embereknek. Az emberek pedig úgy döntöttek, hogy nem döntenek, mert kényelmesebb, ha csak követik a csordát a kijelölt irányba. Nem hiába szállóige: "A legvidámabb barakkból a legnehezebb a szabadulás."
De mégis, miért gondolják a politikusok és az adott holdudvar gondolkodói, hogy rajtuk kívül senkinek semmi köze a politikához? Roppant egyszerű a válasz: mert a tudós öregek így gondolják és e szerint a képzet szerint oktatták a jelen gondolkodóit és a oktatják a következő generációkat. A tudós öregek nem egyebek ebben az esetben, mint Bihari Mihály (volt és jelenlegi alkotmánybíró, egyetemi tanár) és Pokol Béla (sokfelé megfordult gondolkodó, egyetemi tanár). Ők ketten jegyzik a hazai politológusképzés alapkönyvét, tehát bárki, akit érdekel ez a téma, legalább két félévet eltölt majd a Politikatudomány című könyvükkel az egyetemi képzése keretein belül. (Figyelem, száraz rész jön.) Ebben a könyvben szerepel egy elmélet, melynek a lényege a következő: a politika, mint társadalmi alrendszer teljesen elkülönül a társadalom többi alrendszerétől; ezek között az alrendszerek között semmilyen kapcsolat nincsen, bár bizonyos csatornákon keresztül az igények (inputok) eljutnak a politika alrendszerébe, ami ezeket az információkat döntésekké (outputokká) konvertálja. [Ez a politika struktualista-funkcionalista elmélete.] Ez az elmélet egy tökéletes társadalomban megállná a helyét, de mint tudjuk, az ember tökéletlen, a társadalom különböző alrendszerei pedig minduntalan összekapcsolódnak - akár a legváratlanabb kapcsolódási pontok mentén is - és mindennek a közepében helyezkedik el a politika. Gondoljunk csak bele, a különböző minisztériumokon belül hány államtitkárság működik, hogy felügyeljen egyes területeket - oktatás, egészségügy, agrárium, gazdaságpolitika... - és ezeket a szerveket szakmai szempontok mozgatják, mert döntően szakemberek (az adott területre specializálódott értelmiségiek) dolgoznak bennük, de a döntés mindig a politikáé, mert a) szakemberek középszintnél magasabbra nemigen kerülnek b) az államtitkárságokat és a minisztériumokat a politika felügyeli c) a döntéseket a választott képviselőkből álló Parlament hozza, ahol a képviselőket kötelezi a frakciófegyelem d) a politikai akarat nem mindig esik egybe a szakmai érdekkel.
Tehát hogy is van ez? Ha a politika avatkozik be a különböző társadalmi rendszerekbe, az rendben van, de ha ezek a rendszerek szeretnének közvetlenül hatni a politikára, az már nem helyes, sőt, visszataszító!
A fentebbi kérdés eldöntését mindenkinek a saját józan belátására bíznám. Mindazonáltal a 'belebeszélés' kérdésének van egy sokkal mélyebb, ki nem mondott vonulata is. Egyrészt az értelmiség lenézése a politika részéről, másrészt a politika felsőbbrendűségi érzése minden más társadalmi réteg ellenében.
A politika jó ideje úgy kezeli az értelmiségit, mint aki csak naphosszat ül a seggén, nem csinál semmi produktívat és túrja az orrát, vagy 'talicskával tolja haza a közpénzt!' (sic) De ez az álláspont a legnagyobb jóindulattal is erősen vitatható. Hiszen értelmiségi mindaz, aki olyan tudással rendelkezik, amivel képes képet alkotni egyes intézkedések helyességéről, helytelenségéről, hasznosságáról. Tehát egy közgazdász ugyanúgy értelmiségi, mint egy pedagógus vagy filozófus. A gondolkodó embereket lenézni pedig soha sem jó dolog, mert a megfogalmazott gondolataik idővel átszivárognak más társadalmi csoportokba - ezért hívjuk az értelmiségit véleményformálónak.
A politika (vagy bármely társadalmi csoport) felsőbbrendűségi érzése pedig régi magyar hagyomány. Hiszen a magyar történelemben mindig voltak olyan alakok, csoportok, osztályok, amelyek jobban tudták, hogy mi kell a népnek, mint a nép maga. Ezt a provincializmust nem akarja meghaladni a társadalom, mert sokkal kényelmesebb ülni az akolmelegben és kikapcsolt aggyal menni a bölcs vezető(k) által kijelölt irányba, mint esetlegesen végiggondolni, hogy éppen mi a tét és miről 'döntenek a fejek fölött'. [Fejek fölötti döntés egy demokráciában nincs: egy képviselőt a választóinak szembesíteni kell tudniuk a döntései következményével, erre pedig a képviselőnek meg kell teremtenie a lehetőséget. Ebből is látszik, hogy nem igazi demokrácia az, ahol a képviselő nyugodt szívvel elsumákolhatja a fogadóóráit, a választói pedig nem követelik a fejét a helyi pártiroda előtt.]
És a longshot zárógondolatnak: a rendszerváltás megadta a döntés szabadságának lehetőségét az embereknek. Az emberek pedig úgy döntöttek, hogy nem döntenek, mert kényelmesebb, ha csak követik a csordát a kijelölt irányba. Nem hiába szállóige: "A legvidámabb barakkból a legnehezebb a szabadulás."
2012. július 11., szerda
Nemzeti stadion...
...de minek is?
Tegnap megtörtént az eredményhirdetés az 'új nemzeti focistadion' tervére kiírt pályázaton. Természetesen senki sem nyert, de nem kell félni, mert az okos bírálóbizottság összemazsolázza a tervekből a neki tetsző dolgokat és meg is lesz a végső terv, már csak kábé 60 milliárd forintot kell találni és megkezdődhet az építkezés.
És kezdjünk el kérdezni: Minek is? Miért oda, ahova? Hogyan, miből?
#1.: 'Hogyan, miből?' Erre a legegyszerűbb válaszolni: a közmunkások/kubikosok/munkaszolgálatosok kvázi ingyenmunkájával, újraalkalmazott rokkantnyugdíjas rendőrök éber tekintete alatt. Hitler is majdnem így építette az Autobahn-t, ő pedig Horty jó barátja volt, Hortyt meg úgyis szeretjük/újrafelfedezzük, nemigaz? Nincs ebben semmi kivetnivaló. - These aren't the droids we are looking for. Move along! (Már csak az alapanyagokat kell megszerezni jóárasítva a Közgéptől, minden mást megold az izomerő és az erőleves.)
#2.: 'Miért oda, ahova?' Na, itt teljes a tanácstalanság részemről. Az új stadiont egyik oldalról a leégett BS helyére felhúzott nagyon jó és stílusos sportcsarnok, a másik oldalról a szétrohadni, szétesni készülő (nagyon nagylelkű voltam) Puskás Stadion határolná. Focistadion épül, ahol majd a "válogatott" meg a nemzetközi színtérre kijutó (jó vicc!) klubcsapatok játszhatnának, de azért megtartjuk a Puskást, mert...az Aranycsapat egy tagjának a nevét viseli? Ezen kívül más okra nem tudok gondolni, mert a Puskás megmentése többe kerülne, mint a területének újrahasznosítása, és akkor lehetne hova rakni az új stadiont és nem nézne ki baromi nevetségesen egymás mellett a 3 épület: szép fényes aréna, benyomorgatott stadion és a szocializmusból itt maradt betonteknő.
#3.: 'Minek is?' Nyilvánvaló, hogy tudjon valahol játszani a 'válogatott' meg a jól teljesítő, nemzetközi ligákba bejutó klubcsapatok. A 'válogatott' szerepeltetésére a Puskás pont elég: befér az a néhány csodában reménykedő fanatikus. De hogy a klubcsapatoknak is?! Ugyan miért? Bár mondták okos emberek a tévében, hogy meg kell nézni az USAt, minden csapatnak akkora stadionja van, hogy csak na! De meg kéne nézni az ottani üzleti szerkezetet is! Ott a mindenkori tulajdonos az, aki adott esetben felhúzza a stadiont, ehhez meg hitelt vesz föl és szponzorokat keres hozzá. (Ezért van olyan nevük az ottani stadionoknak, mintha szájba vágna egy netes reklámoldal.) Tehát az államnak semmi köze a magánszektorhoz tartozó klubokhoz. Ha Csányi Sándor annyira szeretne egy jó minőségű nemzeti focistadiont, találja meg rá a forrásokat az MLSZ költségvetésében! De ne állambácsitól kunyeráljon ki valami olyasmit, aminek a működési költségeit sem tudná kigazdálkodni a Magyar Labdarúgó Szövetség! A klubcsapatok meg oldják meg. Nem véletlenül vannak tulajdonosaik, majd azok adnak/szereznek pénzt. Ha meg nem, hát így jártak. De az állam csecséről már igazán le kéne szakadniuk!
Tegnap megtörtént az eredményhirdetés az 'új nemzeti focistadion' tervére kiírt pályázaton. Természetesen senki sem nyert, de nem kell félni, mert az okos bírálóbizottság összemazsolázza a tervekből a neki tetsző dolgokat és meg is lesz a végső terv, már csak kábé 60 milliárd forintot kell találni és megkezdődhet az építkezés.
És kezdjünk el kérdezni: Minek is? Miért oda, ahova? Hogyan, miből?
#1.: 'Hogyan, miből?' Erre a legegyszerűbb válaszolni: a közmunkások/kubikosok/munkaszolgálatosok kvázi ingyenmunkájával, újraalkalmazott rokkantnyugdíjas rendőrök éber tekintete alatt. Hitler is majdnem így építette az Autobahn-t, ő pedig Horty jó barátja volt, Hortyt meg úgyis szeretjük/újrafelfedezzük, nemigaz? Nincs ebben semmi kivetnivaló. - These aren't the droids we are looking for. Move along! (Már csak az alapanyagokat kell megszerezni jóárasítva a Közgéptől, minden mást megold az izomerő és az erőleves.)
#2.: 'Miért oda, ahova?' Na, itt teljes a tanácstalanság részemről. Az új stadiont egyik oldalról a leégett BS helyére felhúzott nagyon jó és stílusos sportcsarnok, a másik oldalról a szétrohadni, szétesni készülő (nagyon nagylelkű voltam) Puskás Stadion határolná. Focistadion épül, ahol majd a "válogatott" meg a nemzetközi színtérre kijutó (jó vicc!) klubcsapatok játszhatnának, de azért megtartjuk a Puskást, mert...az Aranycsapat egy tagjának a nevét viseli? Ezen kívül más okra nem tudok gondolni, mert a Puskás megmentése többe kerülne, mint a területének újrahasznosítása, és akkor lehetne hova rakni az új stadiont és nem nézne ki baromi nevetségesen egymás mellett a 3 épület: szép fényes aréna, benyomorgatott stadion és a szocializmusból itt maradt betonteknő.
#3.: 'Minek is?' Nyilvánvaló, hogy tudjon valahol játszani a 'válogatott' meg a jól teljesítő, nemzetközi ligákba bejutó klubcsapatok. A 'válogatott' szerepeltetésére a Puskás pont elég: befér az a néhány csodában reménykedő fanatikus. De hogy a klubcsapatoknak is?! Ugyan miért? Bár mondták okos emberek a tévében, hogy meg kell nézni az USAt, minden csapatnak akkora stadionja van, hogy csak na! De meg kéne nézni az ottani üzleti szerkezetet is! Ott a mindenkori tulajdonos az, aki adott esetben felhúzza a stadiont, ehhez meg hitelt vesz föl és szponzorokat keres hozzá. (Ezért van olyan nevük az ottani stadionoknak, mintha szájba vágna egy netes reklámoldal.) Tehát az államnak semmi köze a magánszektorhoz tartozó klubokhoz. Ha Csányi Sándor annyira szeretne egy jó minőségű nemzeti focistadiont, találja meg rá a forrásokat az MLSZ költségvetésében! De ne állambácsitól kunyeráljon ki valami olyasmit, aminek a működési költségeit sem tudná kigazdálkodni a Magyar Labdarúgó Szövetség! A klubcsapatok meg oldják meg. Nem véletlenül vannak tulajdonosaik, majd azok adnak/szereznek pénzt. Ha meg nem, hát így jártak. De az állam csecséről már igazán le kéne szakadniuk!
2012. június 21., csütörtök
Tyúkpör - többek között
Már nem mai hír, de mégiscsak valami: a (már nem doktor) Schmitt Pál beváltotta az ígéretét, és beperelte a Semmelwies Egyetemet mert az megfosztotta kisdoktori címétől, annak ellenére, hogy mikor még köztársasági elnök volt, kijelentette, hogy nem fog perelni, csak érvelni.
Számomra abszolút érthetetlen ez az ember. Már a botrány kipattanásakor előadott, nyilatkozatonként változó védekezése is érthetetlen volt számomra, ez a per pedig végképp az. Ilyen szituációban nem lehet mivel érvelni: csaltál, rajtakaptak, viseld a következményeket. Hiába hangoztatja Schmitt, hogy az akkori szabályoknak megfelelően írta a dolgozatát (nem így történt), a 225 oldalból 180+35+apró oldalnyi szövegazonos egyezés olyasmi, amit nem lehet egy egyszerű rácsodálkozással és egy "Jééé, tényleg..."-gel elkenni.
Ami számomra nagyon nagy kérdés: milyen érvrendszert készül felvonultatni Schmitt és/vagy az ügyvédje. Hogyan akarja bizonyítani, hogy az egyetem döntése törvénytelen volt és ezért őt továbbra is megilleti a doktori cím. Az, hogy mások is így szereztek doktori címet, mit sem változtat azon a tényen, hogy Pali bácsi csalt. Amit itt bizonyítania kéne Schmittéknek az a következő: 1. akiktől Schmitt lopott, azok valójában tőle loptak (lehetetlen - neves tudósok okadatolt munkái vs Schmitt forráshivatkozás nélküli munkája) 2. az egyetem törvénytelenül fosztotta meg Schmittet a doktori címétől, mert a) akkor kellett volna észrevenni a plagizálást, amikor a beadta, azelőtt, hogy megvédte volna (nem túl valószínű - 0 jogvesztő határidő a TF akkora szabályzatában) b) mivel a TF-en írta, annak vonatkozó szerveinek kellett volna eljárnia, de mivel a TF beolvadt a SOTE-be, ezért az ottani Testnevelési Karnak kellett volna eljárnia, nem az összegyetemi szervezeteknek (ez sem túl valószínű, a SOTE működési szabályzata miatt).Az érvrendszer tehát továbbra is kérdéses, de a lehetséges jogi hivatkozási alapokat jogban járatlan ember létemre szerintem sikerült lefednem. Ezek alapján levonhatjuk a következtetést: ez az egész pereskedés nem lesz egyéb, mint szépségtapasz Schmitt Pál lelkére, mert a kimenetele -szerintem- előre borítékolható.
És most pár szó a bukásáról: szerintem hiba volt megbuktatni. A plágiumot igenis fel kellett tárni, de a lemondását követelni minden nap, minden fórumon... ostobaság volt. Meg kellett volna hagyni a köztársaság nélküli köztársasági elnöknek, had hordozza magával a szégyenét mindenhova, had legyen a NER jelképe/arca külföldön. Sokkal többet ártott volna a Fidesznek, ha még a hivatalában marad és a szimbóluma lesz az optimális Fidesz-jelöltnek: szolgalelkű, zsarolható, önálló gondolatai pedig nincsenek. 2015-ben sokkal nehezebb lett volna a Fidesznek jelölnie valakit a köztársasági elnöki székbe, mert akkorra a pozíció Fidesz jelöltjére nyugodtan rá lehetett volna sütni a Nemzet Töltőtolla 2.0 címet - lelke és esze nincs, tolla ellenben van, idegen is. Most viszont van helyette egy Áder János aki ellensúly szerepben tetszeleg, holott nem az, és ha esetleg 2014-ben más színű lesz a kormány, ott fogja bedobni a normakontrollt és úgy fogja visszaküldözgetni a törvényeket, ahogy az elkövetkező két évben nem fog semmit sem csinálni, vagy csak nagyon keveset. Well played, guys, well played!
Számomra abszolút érthetetlen ez az ember. Már a botrány kipattanásakor előadott, nyilatkozatonként változó védekezése is érthetetlen volt számomra, ez a per pedig végképp az. Ilyen szituációban nem lehet mivel érvelni: csaltál, rajtakaptak, viseld a következményeket. Hiába hangoztatja Schmitt, hogy az akkori szabályoknak megfelelően írta a dolgozatát (nem így történt), a 225 oldalból 180+35+apró oldalnyi szövegazonos egyezés olyasmi, amit nem lehet egy egyszerű rácsodálkozással és egy "Jééé, tényleg..."-gel elkenni.
Ami számomra nagyon nagy kérdés: milyen érvrendszert készül felvonultatni Schmitt és/vagy az ügyvédje. Hogyan akarja bizonyítani, hogy az egyetem döntése törvénytelen volt és ezért őt továbbra is megilleti a doktori cím. Az, hogy mások is így szereztek doktori címet, mit sem változtat azon a tényen, hogy Pali bácsi csalt. Amit itt bizonyítania kéne Schmittéknek az a következő: 1. akiktől Schmitt lopott, azok valójában tőle loptak (lehetetlen - neves tudósok okadatolt munkái vs Schmitt forráshivatkozás nélküli munkája) 2. az egyetem törvénytelenül fosztotta meg Schmittet a doktori címétől, mert a) akkor kellett volna észrevenni a plagizálást, amikor a beadta, azelőtt, hogy megvédte volna (nem túl valószínű - 0 jogvesztő határidő a TF akkora szabályzatában) b) mivel a TF-en írta, annak vonatkozó szerveinek kellett volna eljárnia, de mivel a TF beolvadt a SOTE-be, ezért az ottani Testnevelési Karnak kellett volna eljárnia, nem az összegyetemi szervezeteknek (ez sem túl valószínű, a SOTE működési szabályzata miatt).
És most pár szó a bukásáról: szerintem hiba volt megbuktatni. A plágiumot igenis fel kellett tárni, de a lemondását követelni minden nap, minden fórumon... ostobaság volt. Meg kellett volna hagyni a köztársaság nélküli köztársasági elnöknek, had hordozza magával a szégyenét mindenhova, had legyen a NER jelképe/arca külföldön. Sokkal többet ártott volna a Fidesznek, ha még a hivatalában marad és a szimbóluma lesz az optimális Fidesz-jelöltnek: szolgalelkű, zsarolható, önálló gondolatai pedig nincsenek. 2015-ben sokkal nehezebb lett volna a Fidesznek jelölnie valakit a köztársasági elnöki székbe, mert akkorra a pozíció Fidesz jelöltjére nyugodtan rá lehetett volna sütni a Nemzet Töltőtolla 2.0 címet - lelke és esze nincs, tolla ellenben van, idegen is. Most viszont van helyette egy Áder János aki ellensúly szerepben tetszeleg, holott nem az, és ha esetleg 2014-ben más színű lesz a kormány, ott fogja bedobni a normakontrollt és úgy fogja visszaküldözgetni a törvényeket, ahogy az elkövetkező két évben nem fog semmit sem csinálni, vagy csak nagyon keveset. Well played, guys, well played!
2012. április 20., péntek
Reboot
Úgy érzem, többet tudok adni, mint kéthetenkénti ötsoros írott rage-képregények, úgyhogy újraindulok. Továbbra is politikával szándékozom foglalkozni, és továbbra sem akarok egy újabb hang lenni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gigantikus és groteszk kórusában, továbbra sem hiszek a központosított véleményben és tudásban.
A bejegyzések majd jönnek.
A bejegyzések majd jönnek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)