Érlelődik már bennem úgy péntek óta, hogy írjak erről, de hagyni akartam ülepedni egy kicsit, nem akartam indulatból írni. És meg akartam ismerni mások véleményét is, mert eddigre mindenki megszólalt már a témában, aki akart.
Alapeset: a vonatkozó nemzetközi szerződések érzelmében kiadtunk egy életfogytiglanra elítélt külföldi állampolgárt a hazájának, hogy ott töltse le a büntetése hátralevő részét, amit etnikai alapon elkövetett, előre kitervelt, brutális kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságért kapott. Ez így rendben is lenne, de...és ez egy baromi nagy 'de', a gyilkosságot elkövető azeri állampolgárt azóta az év embernének választották hazájában, utcákat, tereket, iskolákat neveznek el róla és tettét az ifjúság számára követendő példaként emlegetik. Vagyis Azerbajdzsánban alvó embert baltával lefejezni ér, sőt, menő, ha az áldozat örmény. És ilyen előzmények után a magyar fél, a KIM, a kiadatás mellett döntött.
Nem fogok az 'egyszerű újságolvasó'-hasonlattal, az elmúlt néhány napban eléggé elhasználódott. De egy minisztériumnak illett volna tájékozódnia, mielőtt meghoz egy ilyen döntést. Például, hogy az elítélt letölti-e a kiszabott ítélet hátralevő részét. Ez azonban egyértelműen elmaradt, ami meg utána következett, rosszabb volt, mint egy átlagos szcientológus kampány - tele volt kontraproduktív öngólokkal. Először hallgatott az összes magyar illetékes szerv, hiszen ha nem veszünk róla tudomást, a probléma egy idő után feladja és magától megszűnik. Majd mikor az előző stratégia nem jött be, kiállt valaki a kamerák elé, és kijelentette, hogy mi úgy jártunk el, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de az azeriek megszegték a szavukat, tessék, itt egy faxmásolat, ami csak a Magyar Nemzet szerkesztőségében lelhető fel.
Azokat a felröppenő pletykákat meg ne is említsük, hogy állítólag 3 milliárd dollárért fognak az azeriek magyar állampapírt vásárolni, támogatandó a folytatólagos kuruckodást! (Bár a pénz még nincs itt, a gyilkos már ott van, és égünk mint a rongy, tehát utalni sem kell majd a jövőben, megerősítendő a védekezést.)
Nem tudom, mi szomorúbb. Hogy egy magát kereszténynek valló kormány így megy szembe a keresztényi tanításokkal napi politikai érdekből, vagy hogy ennyire lesz@rják a döntéseik következményeit. Netalán hogy pénzért mindent hajlandóak megtenni, amíg az nem az IMF pénze, mert azt a pénzt nem lehetne csak úgy átutalni Simicskának.
Én személy szerint mélységesen szégyenlem magamat az országom kormánya helyett is, mert amit az elmúlt néhány napban, a botrány kipattanása óta művelnek, az megbocsájthatatlan. Nincs bennük annyi gerinc, hogy kiálljanak és bocsánatot kérjenek azoktól, akiket megbántottak felelőtlenségükkel. Éppen ezért voltam kinn szeptember 4-én a Kossuth téren, hogy másokhoz hasonlóan kifejezzem, ha a felelősökben nincs is szégyenérzet, bennem van, azért, amit tettek. Sajnálom, hogy ilyen választott vezetőim vannak, mert ez engem is minősít.
Bocsáss meg, Örményország!
