2014. január 26., vasárnap

Euromaidan 2014

Olyan ritkán fordul elő, hogy egyet tudok érteni Orbán Viktorral, hogy a mai napot piros betűs ünnepként fogom bevésni az évkönyvekbe. Igaza van a Miniszterelnök Úrnak (így, nagy kezdőbetűkkel) példát kell vennünk a Keletről, és tanulni az ottaniaktól. Csak míg ő Vologya hatalomgyakorlási metódusait akarja elsajátítani, jobban mint a mestere ("Rákosi, Sztálin legjobb magyar tanítványa" ismerős valakinek?) addig én a kelet népei közül az ukránokat emelném ki, akiktől tanulnunk kellene.
Kezdetben "csak" az Európához, EU-hoz tartozás lehetőségéért emelték fel a hangjukat, mostanra viszont már a legalapvetőbb szabadságjogaikért szállnak síkra. (Itt és itt érdemes olvasgatni.) Azok az ukránok, akiket mi magyarok, ne szépítsük, lenézünk mióta világ a világ, mert csak az oroszok "egy fajtája". Azok az ukránok, akik harcosan kiállnak azért, hogy saját maguk dönthessenek a saját sorsukról, és ne a mindenkori cár atyuska mondja meg a tutit Moszkvából, most élet-halál harcuk közepette akaratlanul is leckét adnak az őket lenézőknek, nekünk. Miközben mi vígan, ellenvetés nélkül menetelünk vissza az akolba, harcosan küzdve a "legvidámabb barakk" titulusért.
Valóban kelet felé kell vetnünk a tekintetünket. De nem Moszkvára, hanem Kijevre.
Afelől meg kétségem sincs, hogy az év embere, függetlenül a szavazóbotok ténykedésétől és az események kimenetelétől függetlenül a kijevi tüntető/forradalmár.
http://444.hu/assets/kijev_11.jpg