Bekaphatja a felsőoktatás.
Hiába mondja Giró-Szász, hogy az állami helyek 10480-re csökkentése (ami a 2012-es évi keretszám harmada) valójában növelés, mivel az állam a Diákhitel2-n és a részfinanszírozáson keresztül sokan (úgy emlékszem, olyan 50000-en) tanulhatnak ingyen, ez nem igaz. Mert a hitel nincs ingyen, előbb-utóbb valakinek vissza kell fizetnie. Mert a Diákhitel2 konstrukciója nem csak a diákot adósítja el egy életre - ha nem az államhoz szerződik, aki nagyvonalúan elengedi majd neki a hitelét a fizetése rovására - hanem a költségvetésre is olyan terhet ró, ami a későbbiekben megroppanthatja, szélsőséges esetben pedig megadhatja a kegyelemdöfést a magyar államháztartásnak.
Hiába ismételgeti a papagájkommandó, hogy azok tiltakoznak, akiket nem érintenek a változások, ez nem igaz. A felsőoktatási keretszámokkal való bárdolatlan, idióta barmolás (nem sokkal a jelentkezési határidő előtt) a jelenlegi középiskolásokat érinti, akik már ott vannak az utcán. Az ő jövőjüket teszi fel Orbán a kaszinóban! Mert ezzel a döntésével évek készülését és fiatalok ezreinek álmait hajítja a szemétre puszta hatalmi szeszélyből.
Hiába hangoztatják, hogy több forrás jut majd a felsőoktatásnak, ez sem igaz. Egy 27 milliárdos mínusz nehezen értelmezhető plusznak. (Ehhez a teljesítményhez minimum Matolcsynak kell lenni.) A minisztériumból szalajtott kancellár intézményének bevezetése pedig az egyetemek autonómiájának súlyos csorbítása - ahogy egy magáncégnél sem az állam mondja meg, hogy mire költhet a cégvezetés, úgy az egyetemek esetében sem teheti ezt meg. Költségvetési forrásokból gazdálkodó szervezetek ellenőrzésére ott van a PSZÁF, annak ez a dolga. De nem egy minisztériumi nímand, akinek annyi köze van az egyetemhez, hogy belepofázik mindenbe.
A felsőoktatás az eszköz arra ma Magyarországon, hogy az ember feljebb jusson, többet érjen el, mint a szülei. A felsőoktatásból kikerülő, képzett emberek kellenek a multiknak, mert a magas hozzáadott értéket kívánó munkákra alkalmasabbak és többet termelnek, mint a gépsor mellett álló biorobotok. De Orbán mégis a biorobotokban látja a jövőt, mert azok nem kérdeznek, nem szavaznak, csak güriznek a megélhetésért. Ez pedig nem fest túl fényes jövőképet.
Az agyelszívás pedig már megindult: a legtehetségesebb végzősök tavaly már be sem adták a jelentkezésüket itthon, mentek egyből külföldre tanulni. Ez a tendencia pedig csak folytatódni fog: amelyik szülő megteheti, külföldre fogja küldeni tanulni a gyerekét azzal az útravalóval, hogy a büdös életben ne jöjjön haza. És senkinek nem lehet egy rossz szava sem. Az itthon maradóknak azonban egyre kevésebb esélyük lesz a kitörésre.
Ezért fontos az egyetemisták megmozdulása és szolidaritása a gimnazistákkal, a gimnazisták tüntetései. Ugyan Orbán nem fog változtatni a kijelölt úton, de a csalódott diákság összefoghatja a rezsimben csalódottakat és elindíthat egy változást a politikai kultúrában. Elérhetik, hogy megszilárduljon egy olyan állampolgári meggyőződés, hogy nem dönthetnek az emberről a feje fölött. Ehhez azonban nem szabad (rész)megállapodásokat kötni és behódolni: rá kell döbbenteni a politika Orbánon túli szereplőit, hogy az állampolgár feje fölött dönteni nem lehet. Ki kell követelni a beleszólás jogát! Minket érint, a mi szavunk is számít!
P.S.1: MacBookkal demonstrálni a tandíj ellen igenis menő. Jelzi, hogy az eszköz tulajdonosa, bár valószínűleg megengedheti magának a tandíj kifizetését, fontosnak tartja, hogy kiálljon a kevésbé szerencsésekért, akiknek a tandíj megléte a felsőoktatásból való kimaradást jelenti!
P.S.2: Pokorni legalább őszinte. Kérdés: "Mi változott a tandíjjal kapcsolatban?" Válasz:"(lemondó sóhaj) A tandíj neve..." (Forrás: Indexvideó)
