Beköszöntött az uborkaszezon, szünet van a Parlamentben és mindenki nézi az Olimpiát. Mielőtt eljött volna a politikai holtszezon, két igen fontos ügyben ítéletet hirdetett az Alkotmánybíróság. Az egyik a bírák nyugdíjazásáról szóló törvény megsemmisítése (miniszterelnöki reakció: "A rendszer marad."), a másik pedig az állami finanszírozású képzésben tanuló hallgatókkal kötendő hallgatói szerződés alkotmányellenességének kimondása.
Nem akarok elsiklani a bírák nyugdíjazásának komolysága felett, hiszen a jogbiztonságot erősen érinti egy ilyen rapid módra meghozott és végrehajtott törvény, aminek az elkaszálását üdvözlöm, azonban a hallgatói szerződés további nemléte is ugyanolyan fajsúlyú esemény.
Eddig Magyarországon a kiemelkedés útja egy főiskola/egyetem elvégzése volt: adott valami papírt, amire büszkén tekinthetett a már végzett hallgató és ha szerencséje volt, azzal is foglalkozhatott pénzkereső állásában, amit tanult. Természetesen voltak olyanok, akiknek a rendszer csípte a szemét, de jól működött és megadta a társadalmi felemelkedés lehetőségét.
Ezzel szemben a jelenlegi irányvonal azt célozza, hogy olyan embereket képezzünk, akik majd talán el tudnak helyezkedni jól fizető állásokban a hazánkba települő multiknál. Ez mind szép és jó, de nem csak az az értékes ember, aki közép- vagy felső vezető, és van miből adóznia. Ehhez adjuk hozzá az állami képzéseken is fizetendő költségtérítés összegét és a Diákhitel második inkarnációját: az, aki a vakszerencse folytán bejut egy egyetemre, talál munkát, amit az alatt a 3-5 év alatt végezhet, amíg tanul (hogy a megélhetését tudja fedezni, mert a diákhitel a tandíjra megy el) nyakig eladósodva kerül majd ki az egyetemről, és amíg érvényben volt a most elkaszált jogszabály, csak itthon vállalhatott volna munkát. Kecsegtető? Ugye, hogy nem!
Ez a felsőoktatási koncepció (leszámítva a szerződést) egyvalamit fog elérni: azok, akik megtehetik, már külföldön kezdik meg az egyetemi tanulmányaikat (Ausztriában nagyon jó az oktatási rendszer és kocsival is gyorsan elérhető, Németországban ugyanez a helyzet és alig 1-2 óra repülővel) és onnan már haza sem fognak jönni, külföldön fognak munkát vállalni és családot alapítani. Néhanapján jönnek majd csak ide Kelet-Európába, rokonlátogatóba. Akik ezt nem tehetik meg, azok legyenek bármennyire ellentétes beállítottságúak, kénytelenek lesznek verekedni azokért a helyekért, amikre állítólag szükség lesz, mire végeznek és küzdhetnek életük végéig a pályakezdés előtt felhalmozott adósságukkal.
Lényeges dolog, hogy nem lesz hallgatói szerződés, de nem elégséges. Hiszen a hallgatók idekötése hatalmi eszközökkel csak egy része az egésznek, amibe beletartozik a keretszámokkal való variálás, a Diákhitel átszerkesztése és a tandíj hirtelen bevezetése.
Nem tudom, mit szolgál ez az oktatáspolitika, de biztosan nem a szegényebb rétegek felemelkedését.
