Valami furcsa okból a 'Nyugat' meg van győződve arról, hogy ha valahol konfliktus robban ki törzsek/felekezetek/országok között, és az humanitárius katasztrófával/a konfliktus eszkalálódásával/a térség destabilizálódásával fenyeget, akkor be kell avatkozni és meg kell teremteni a lehetőséget egy békés rendezésre, egy demokratikus berendezkedésre, egy nagy formátumú békeszerződésre.
Ez az elképzelés azonban szerintem alapvetően öncsalás: a saját, demokráciához, szabadságjogokhoz szokott és igazított mércénkkel mérjük azokat a népeket, akiknek ez még nem alapvetés és merőben másként gondolkodnak a világról és az abban elfoglalt helyükről. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezek a népek kevésbé fejlettek és/vagy elmaradottak, egyszerűen csak azt, hogy máshol tartanak azon a fejlődési-tanulási skálán, ahol a 'Nyugat' előttük jár. Ez nem helyes vagy helytelen, ez a valóság. Ahogy egy országban is vannak fejlettebb és kevésbé fejlett régiók, úgy ugyanez igaz a világra.
Azonban a 'Nyugat' elfelejtkezett erről az alapvető igazságról, és valami félreértett küldetéstudattól vezérelve civilizálni akarja azokat, akik még nem értek el ugyanoda a fejlődésben. Azonban ez a fajta civilizálás soha sem működött, és soha nem is fog működni: mivel a 'civilizáló' és a 'civilizálandó' gondolkodásmódja, világlátása között szinte áthatolhatatlan a szakadék, ez a fajta tevékenység mindig ellenállást és konfliktusokat fog szülni, mert a kivételes keveseket leszámítva a 'civilizálandó' többség egész egyszerűen nem fogja érteni, hogy miről is van szó. Magyarán beszélhet az ember a szaharai tuaregnek a demokrácia fontosságáról, az egész egyszerűen fel sem fogja fogni, hogy miről van szó, és visszatér ahhoz, amit értelmezni tud, legyen az az ősei tanításai vagy Mohamed írásai. Ilyen környezetben sikert nem, csak időleges fegyvernyugvást lehet elérni - és Béke Nobel-díjat kapni az erőfeszítésekért.
Bármennyire is népszerűtlen, úgy vallom, meg kell várni, míg ezek a népek érettek a 'civilizálásra' és csak akkor közeledni feléjük. Addig viszont hagyni kell, hogy bejárják a saját útjukat, ami bizony véres egy aktus lesz - ez ellen tenni nem nagyon lehet a fentebb említett tényezők miatt. Azonban azt sem szabad hagyni, hogy vérbe boruljon egy egész kontinens - egyszerűen el kell érni, hogy véres fejjel, kifulladva, annyira kimerültek legyenek a részvevők, hogy kénytelenek legyen elkezdeni gondolkodni valami alternatíván, ami felválthatja az addigi vérontást. Akkor lehetne igazi haladást elérni, ami több lenne egy elnöki nyaralóban készült, kézfogást megörökítő fényképnél.
Inspiráció.
