Amikor belekezdtem ebbe a bejegyzésbe, sokkal indulatosabb voltam. Felháborított és kiborított mindkét Le Pen szűk látókörű, ostoba, bazári nacionalizmusa. (A kétkulacsosságukról majd máskor.) Aztán előbb megszólalt Orbán Viktor - akit vasárnap bizony kinéztek Párizsban a menet elejéről - és nem sokkal később Rogán Antal rákontrázott. Akkor már sejteni lehetett, hogy itt valamiféle előremenekülés zajlik - és láss csodát, délután megjelent az Ipsos mérése: tovább zuhan a Fidesz. (Török Gábor táblázata nagyon jól áttekinthető.)
Amit a Fidesz most csinál az nem egyéb tűzoltásnál. Középre nem tudnak nyitni, mert ha megteszik bukják a szélen lévőket - és a Fidesz jobbszélén SOKKAL többen vannak, mint ahány embert a párt középről nyerhetne. Így az előremenekülést választja Orbán és felkarolja a Jobbik számára kedves témák egyikét: jön a "mocskosbevándorlókelveszikamunkát" lemez. Megpróbálja a sajtot kiénekelni a holló szájából és jobbról előzni a Jobbikot. Elvégre mikor kell nyitni a szélsőjobb felé, ha nem akkor amikor normáliséknál az alapvetés éppen az hogy: "Bár szörnyűség ami történt, semmilyen szélsőségnek nem engedünk! Mindig az egyén vagy egy jól körülhatárolható csoport a felelős, soha nem egy egész népcsoport." Hajós hasonlatokkal nem próbálkozok, a zseniális kormányosnak hála már kettővel ezelőtt elsüllyedtünk.
Amivel szeretnék foglalkozni, azok a jelenkor nacionalista pártjai. Ezek az alakulatok egy csökevényes, provinciális (zárványos) gondolkodás eredményei. Hozzátenni a közbeszédhez nem tudnak, csak elvenni tőle: szavakat, jelképeket, embereket, ünnepeket. El nem tudom mondani, mikor éreztem magam utoljára büszkének hogy "magyar" vagyok, hogy mikor néztem örömmel a kokárdára vagy a lyukas zászlóra, hogy mikor vártam márciust vagy októbert... De ez csak a személyes problémám.
Nagyobb probléma az, hogy ezek az alakulatok ugyanazt zúgják, mint mikor a nacionalizmusnak volt értelme: a francia forradalom előtt, az európai birodalmak korában. Akkor a nemzethez tartozás jelentett valamit, nem úgy mint most. Akkor a nemzetállamok létrehozása volt a következő lépcsőfok. Most a nemzetállamok megszüntetése/meghaladása az. Be kell látnunk: ez nem csak politikai, gazdasági szükségszerűség is - hacsak nem célunk az eljelentéktelenedés és a történelem történelem szemétdombjára szóló egyirányú jegy.
Gazdaság terén az egyes európai országok nem tudják önállóan megállni a helyüket a nemzetközi színtéren, egész egyszerűen túl kicsit ahhoz, hogy számítsanak. Viszont együtt egy akkora piacot képviselnek, amivel számolni kell - amit egyenrangú félként kell hogy kezeljen az USA, Kína és Oroszország. A gazdasági egység folyománya a politikai egység, hiszen a pénz és különösen a profit mozgatja a világot. És egyszerűbb egyszer elfogadtatni egy szabályozást, mint huszonhétszer. Nem ördögtől való ez az egész: az államok életében is így történt - a központi hatalom szépen lassan megszüntette az egyes alegységek kiváltságait és magához vonta azokat a hatásköröket, amik az államélet hatékonyabb szervezéséhez elengedhetetlenek voltak. Hogy ezt a központot Budapestnek hívják 19 megyével vagy Brüsszelnek 28 tagállammal, az édesmindegy - az elv ugyanaz. És nem lenne-e nagyobb kincs egy nemzeti identitás megőrzése egy 500 milliós Európában? Nem lenne-e nagyobb kihívás bemutatni, megmutatni, hogy mi tesz egy adott népet különlegessé, ezáltal mélyítve a kapcsolatot saját kultúránkkal?
A jelen nacionalista pártjai ezeket a kérdéseket nem tudják megválaszolni. Nem csak azért, mert nem értik a kérdést, hanem mert mindig csak valami ellenében tudják meghatározni önmagukat. Legyünk akárhol Európában, a helyi "erő" szólamai mindenhol ismerősen csengenek. Mindenhol megvannak azok a kipécézett etnikai csoportok, amik veszélyeztetik az "őslakók" kultúráját. És természetesen megvannak a "veszélyeztetett őslakók" akiket elnyomnak a "jövevények", mert sokan vannak, mert szaporák. Természetesen ők mondják meg, kik az "őslakók", ugyanakkor az előbbi kategória csak a "jövevényekkel" együtt értelmezhető, mert ezek nélkül nem tudják hogyan meghatározni önmagukat. És pont azért, mert csak valami ellenében tudják magukat meghatározni hosszú évek óta, nem képesek előremutató válaszokat adni a felmerülő kérdésekre. Csak körbe-körbe járnak és ismétlik az elődöket. Egy példa: a Jobbik programja, tagsága, szatelitszervezetei értelmezhetetlenek a hazai cigányság nélkül. Vonjuk ki a cigányokat az egyenletből és voilá! Ugyanazok masíroznak előttünk, mint '33-ban Németországban, barna ingekben.
A jelen nacionalistái lottózássá silányítják a csoporthoz tartozást, ahol annyira lehetsz büszke a nemzetedre, mint a bőrszínedre - egyszerűen ezt dobta a gép, közöd nincs hozzá. Én igenis szeretnék választani. És jelenleg inkább vagyok európai, mint magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése