Mielőtt bárki belekezdene, hogy "Ez nem (csak) a kormány hibája, minek kellett útnak indulni!", megnyugtatom, ez nem CSAK a kormány hibája. Tudható volt, hogy milyen idő jön, sokan mégis útnak indultak. Az okokat nem firtatom, úgy döntöttek, megéri a kockázatot. Viszont ahol az emberi ítélőképesség csődöt mond/eléri végső határát, ott kellene belépnie egy szakképzett apparátusnak, ami az adatok mérlegelése után dönt: le kell-e zárni az autópályákat, avagy sem. Ez azonban nem történt meg. Volt helyette viszont jó adag töketlenkedés, tehetetlenkedés és felelősségtologatás az állam reprezentánsai által előadva, és későn érkező segítségről szóló győzelmi jelentések.
Ez a katasztrofális reakció, illetve a reakció teljes hiánya a katasztrófára pedig szerintem egyértelműen EGY EMBER felelősségét veti fel. Drága vezénylő tábornokunk eddigi országlása alatt sikeresen elérte, hogy az önálló gondolkodás képessége kivesszen az államigazgatás rendszeréből, ez pedig most megbosszulta magát, kamatostul. Beérett a tudatos rombolás. Az új generációs döntéshozó ugyanis csak akkor mer dönteni, ha már tudja, hogy milyen döntést várnak el tőle. Ezért nem merték lezárni az autópályát, kamionstopot elrendelni, bejelenteni a tömegkommunikáció csatornáin, hogy gáz van, senki ne induljon útnak... A lista végtelen, de a felelősséget nem lehet tologatni egy kézivezérelt rendszerben.
Akik pedig segítettek a bajbajutottaknak, minden elismerést megérdemelnek. Legyenek hivatásosok vagy önkéntesek, ők megérdemlik a különböző kitüntetéseket! Őket kéne kitüntetni, és nem egymást, kedves miniszter úr és kedves tábornok urak!
A hétköznapi hősök (tűzoltó, rendőr, katona, önkéntes) előtt kalapot emelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése